HNM- mert fontos

Az alábbiakban Pál kommunikációjának, üzenetének, pragmatikai (az adó által közölni kívánt szándék szerinti) és apobetikai (eredményességi) elemzésén alapuló modellt, a HáromNév Modellt (HNM) fogom ismertetni. A modell feltárja Pál apostol szemantikai (jelentéstani) alapú névhasználatát, vagyis azt, hogy Pál milyen jelentéstartalommal felruházva, milyen szemantikai alapon használja a leveleiben a krisztusra!felkentre, és a Fiúra vonatkoztatott különböző neveket.

A modell jól működik, tanulmányomban a modell alapján feltárult páli üzenetnek csak a fő paradigmáit vetem fel, további kritikai vizsgálata jövőbeni feladat, amire bátorítom jelen tanulmány olvasót is. A modell ugyanis tényleg csak egy modell, még ha működőképes is. Megfelelő cáfolat esetében a modellt vagy el kell vetni, vagy módosítani kell.

Izmáel és Izsák

Van néhány problémám azzal, amit Pál tanított a galatabelieknek Izmáelről, és Izsákról. Elég jelentőségteljes vitám van itt Pállal, mert úgy érvel a galata levélben, hogy nem is ellenőrzi le, vagy nem is gondolkodik el azon, amit mond! Mit mond itt! Hát azt, hogy "Ábrahámnak két fia volt; egyik a szolgálótól, és a másik a szabadostól. De a szolgálótól való test szerint született; a szabadostól való az ígéret által." Gal4:22-23.

Akikről itt beszél Pál, azok két állapot gyermekei: Ismáel, és Izsák. Izmáel született elsőként, a szolgáló Hágártól, Izsák pedig a másodikként, a szabados Szárajtól, a feleségtől. Hogy is van ez! Itt egy kicsit meg kell állnunk, és egy kicsit tanulmányozni kell az írásokat, mert az nem lehet, hogy minden esetben Ábrahám az atyja a két gyermeknek. És majd látni fogjuk, hogy nem is így van: nem Ábrahám mindkét gyerek apja, mert az első gyermek nem Ábrahámtól van. Hanem Ábrámtól. Ez egy kicsit megfűszerezi a történteket. Lássuk hogyan!

Egy blogról és az antikrisztusról

Van egy blog, ahol a blog szerkesztője néha beidézi az olvasók hozzászólásait, véleményeit. Most is ez történt, amikor különböző szavak különböző teológiákat jelölnek meg. Itt az egyik hozzászólás:

"Nem gondolod, hogy az Újszövetség tudósainak abba kellene hagyniuk, hogy a halottak közül feltámadt embereket „újraélesztésnek” nevezzék (pl. az 1 Királyok, 2 Királyok könyvében, a különböző Újszövetségi jelenetekben és a hellenisztikus hagyományokban szereplőket)? Ezek nem feltámasztások (egy majdnem halott állapotból), hanem valódi „feltámadások” egy valóban halott állapotból! Az Újszövetség tudománya a „feltámadás” szót a halottak közül a halhatatlanságba való feltámadás jelentésére használta fel, de ez a kifejezés nem ezt jelenti, csak azt, hogy feltámadt a halálból. Valójában Jézus feltámadt ÉS halhatatlanná vált, és meg kell magyarázni, hogy Jézus követői miért gondolták mindkét dolgot Jézusról."

Fiú (υἱός- huios) Krisztus (χριστός- christos) Úr (κύριος- kyrios)

Bevezetés

A keresztény hagyomány a „Fiú”, a „Krisztus” és a „Kyrios” fogalmait többnyire egymással felcserélhető megnevezésekként kezeli. E tanulmány kiindulópontja azonban az a felismerés, hogy ezek a kifejezések nem pusztán címek vagy szinonimák, hanem különböző létállapotokat jelölnek.

Ez a megközelítés nem a történeti–dogmatikai hagyományból indul ki, hanem egy ontológiai olvasatból, amely a lét változására és az egzisztenciális átalakulásra helyezi a hangsúlyt.

Az ember hajlamos arra, hogy amit lát, azt tekintse valóságnak. A testet, a mozgást, a születést és a halált. Úgy gondolja, hogy az élet az, ami most történik, és a halál az, ami ezt megszakítja. De van egy másik nézőpont is — egy olyan, amely szerint az, amit életnek nevezünk, már eleve nem az, aminek hisszük.

Ez a gondolkodás különösen erősen jelenik meg Pál apostol írásaiban. De nem közvetlenül, nem rendszerezve, hanem szétszórtan, feszültségekben, ellentmondásnak tűnő mondatokban. Ezek mögött azonban egy mélyebb összefüggés húzódik meg.

"... az Egyház, mint Krisztus élő teste..."

Van hazánkban egy blog, ahol két bejegyzés is született a most hétvégén történt választásokról. Mind a kettő írás lényege az, na mindegy is, hogy mi a lényege, ami a fontos dolog a blogon, hogy a második bejegyzés hozzászólásai között egy hozzászólásban ez hangzott el: "...az Egyház, mint Krisztus élő teste...". 

Na ez az, ami egy nagy hazugság! Ilyen ugyanis nincs leírva sehol, hogy Krisztus ÉLŐ teste az egyház! Inkább úgy van ez, hogy a krisztus/felkent teste az egyház, a krisztus/a felkent pedig a halott Fiú (aki már feltámadt, és Kyrios/vagyis Úr lett belőle).  Valahogy így: "Ti pedig  krisztus/ felkent teste vagytok, és tagjai rész szerint!" Kor12:27 Az egyház tehát a krisztus teste, és a test egy, de a tagjai sokan vannak. "Ha pedig az egész egy tag volna, hol volna a test? Így azonban sok tag van ugyan, de egy test." 2Kor12:19-20 

Egy halottnak nem lehet ÉLŐ a teste. Az egyház a krisztus teste, de nem az élő teste, ezt sehol sem mondja Pál. Egyszerűen a teste. A tagjai pedig a gyülekezetbe, a templomba járó hívők. Van aki prédikál, valaki nyelveken beszél, valaki magyarázza ezt, s van akinek tisztátalan a feladata. A tagok azonban nem élők! Csak az új emberük, a fiúságuk él őbennük.

Így van ez! Krisztusnak nem lehet élő teste az egyház!

Na, minden jót!

σατανᾶς -שָׂטָן (szátán)- ellenfél, vádló- akadályozó

A "sátán" szó 27 alakalommal jelenik meg az Ószövetségben, és 36 alkalommal jelenik meg az Újszövetségben. Ez az ószövetségi 27 előfordulás nem egyformán „Sátán”, hanem sok helyen használják mint ellenség, akadályozó: "És ellenséget támaszt az Úr (יְהוָה- JHWH) Salamonra...." „És JHWH támasztott egy szátánt Salamonnak” 1Kir:11:14 Fontos, hogy itt JHWH az, aki „sátánt” támaszt, de itt a sátán nem az ördög, hanem a JHWH által felállított ellenfél.  A szót emberekre is használják politikai ellenfél, vagy hadvezér szerepben is. Az igazi sátán specifikus szerepben csak néhány helyen jelenik meg: Jób 1–2; Zak 3; 1Krón 21:1. Azonban nagyon fontos, hogy a 27 előfordulásból csak nagyon kevés helyen jelent különleges szereplőt, és a legtöbbször nem egy név, tehát nem egy személyes ördög. A sátán nem egy alapfogalom, hanem egy működés, vagy viszony, tehát többségében "ellenfél", ritkán a "vádló", tehát nem ördög, mint személy. A köztes időszakban, ami nagyon fontos, a zsidó irodalomban a vádló önálló lény lesz, megjelenik a gonosz hatalom gondolata, és itt születik meg az a kép, amit az Újszövetség már használ. 

διάβολος (diabolos)- vádló, rágalmazó, ellenség

A διάβολος (diabolos) szavat úgy fordítják görögről magyarra, hogy ördög. Az Újszövetség szövegében 37–38 alkalommal fordul elő. A pontos szám attól függ, hogy egyes szövegváltozatokat hogyan számolnak, de ez a standard tartomány. Ez nem túl sok, ha figyelembe vesszük az egész Újszövetséget. A „διάβολος” szó eredetileg nem egy „lényt” jelent feltétlenül, hanem funkciót (vádló, ellenséges szerep).

Digitális személyazonosító

"Rengeteg információ volt arról, hogy mit is jelent valójában a digitális személyazonosító bevezetése, és kiterjesztése. És mindíg tartd szem előtt: egy olyan államban ahol a polgárok mindent tudnak a kormányukról, azt nevezik demokráciának. Egy olyan államban viszont, ahol a kormány mindent tud a polgárokról, azt nevezik zsarnokságnak. Soha ne jussunk el odáig!"  Anderson Christine Margarete (Anderson Christine)

az Európai Parlament képviselője

Kűriosz- „κύριος”

A "kűriosz", vagyis az "Úr" szó, Pálnál minden esetben a feltámadt krisztust, a felkentet jelöli! Amikor Isten Fia meghalt, akkor ő részesült  testben és a vérben, vagyis megtestesült, és krisztussá vált. A krisztus tehát egy teológiai cím, aki nem Jézus. Tehát amikor krisztus, a felkent feltámadt, Úr, vagyis Kűriosz lett belőle. A kűriosz egy hatalmi cím, nem úgy, mint a krisztus, ami egy teológiai cím. Krisztusnál, a felkentnél soha nem a néven, hanem a kozmikus szerepen van a hangsúly.

Pál kedvenc kifejezése "ἐν Χριστῷ" a krisztusban van: „Ha valaki Krisztusban van, új teremtés.” 2Kor5:17 Ez a formula 80- 90 szer fordul elő, és sehol nincs ott a Jézus szó, nem úgy szól a szöveg, hogy "Ha valaki Jézus Krisztusban van, új teremtés..."! Ezért a teológiai részekben általában a krisztus a kulcsszó, ahogyan itt is: krisztusban, nem pedig Jézusban. Ezért a teológiai érvelésekben gyakran a krisztus- felkent dominál. 

Elohim- JHWH (Elohim)

Pál ott tévedett nagyot, hogy az evangéliumot az ember önmeghalásához, krisztusban levéséhez kötötte, miközben az evangélium valójában nem más, mint a halál megszűnésének híre. Pontosabban ez sem igaz, mert Pál ugyan észlelte önmagában a szellemit (Gal1:16), azt gondolta, hogy ez a szellemi, ez a láthatatlan fog az elragadtatással megjelenni. Arra viszont nem gondolt, hogy ez a valami, ez a szellemi amit érzett, éppen Istent próbálja meg legyőzni. Hiszen nagyon sokan voltak, akik szellemileg olyanok akartak lenni, mint Isten. Nézzük hogyan!

Összeütközés

Most megpróbálom összefoglalni azt, hogy szerintem hol vannak az óriási ütközéseim a keresztény hagyománnyal.

Amit fontos tudni, hogy én nem Pálon keresztül hiszek Istenben, hanem Isten miatt nem tudok Pálnál maradni. Ez fordított irány, mint amit a teológiák többsége csinál. Én nem egy "páli reformot" végzek, hanem istenhitből fakadó kritikát vallok. Mert Pál nem a mérce, hiszen Isten nem azonos Pál nyelvével. A legtöbb vita ott csúszik félre, hogy aki eltér Páltól annak magyarázkodnia kell. De ha Isten az első, akkor Pál tanú, nem alap, Pál nyelv, nem valóság, Pál út, nem cél. Az út pedig nem azonos a forrással. 

"Istennek igazsága jelentetik ki abban hitből hitbe" Róma 1: 17

A „Fiúságba vetett hit” nem közvetlen, nem önmagában adott. A Fiú nem hit-tárgy, hanem ontológiai forrás. Ami hitté válik, az a Krisztus (a Felkent) – az a testi–véres, halálon átesett, megtestesült állapot, amely láthatóvá, megfoghatóvá, követhetővé teszi azt, ami a Fiúban volt.

Amíg nincs Krisztus (Felkent), addig nincs hit. És amíg nincs hit, addig a Fiú csak ontológiai tény, nem hitbeli valóság. A Fiúságba vetett hit csak Krisztuson keresztül lehetséges, mert a Fiú nem jelent meg testben mint Fiú, hanem a halálban vált testté, és Felkentként (Krisztusként) lépett be a történelembe és az emberi tapasztalatba.

Barnabás pontosan ezt mondja más nyelven: nem a „Fiúba kell hinni”, hanem abban, aki „ἐν σαρκὶ φανεροῦται” – testben megjelenik, és a hit a testen, a szenvedésen, a véren keresztül keletkezik.

Ha egy mondatba sűrítem, ezt a tételt, így hangzik nagyon tisztán: A Fiú nem hit kérdése – a Krisztus az.  A Fiú a forrás, a Krisztus az esemény, a hit pedig az eseményhez kötött válasz.

Ez erős, és nem keresztény közhely, hanem radikálisan korai, pre-dogmatikus krisztológia. Ezért amíg nincs meg a krisztus, a felkent hit, nincs meg a Fiúságba vetett hit sem!

Pál nagyon pontosan értette azt, amiről beszélt! Értette, és tudta! De nem volt igaza!

Nem akármilyen tudóst gyilkolt meg a Titkos Elit

Feliratkoztam Szakács Árpád könyvkiadó blogjára, aki a mostani év egyik legfontosabb hírének ezt tartja: "Kimaradt a magyarországi híradásokból az év egyik legfontosabb információja: megölték azt a tudóst, aki az ingyenes energia előállításán dolgozott. Mi történne, ha egy tudós rájönne arra, miként kell szinte teljesen költségmentesen egy liter sós tengervízből 300 liter benzinnel felérő energiát előállítani? Az egész világ ünnepelné, az összes ország egyetemein díszdoktori kinevezést kapna? Ezzel egy csapásra felszabadítana minden államot az energiafüggőség alól? Megszűnnének az emberiség legnagyobb problémái, amelyek a foszilis energia felhasználásából adódnak? Hirtelen megoldódna a “klímaválság”? Már nem a tehenek böfögése és szellentése jelentené a legnagyobb veszélyt az emberiségre? Egy teljesen más, új világ kezdődne, amelyben minden energiához szinte ingyen jutna hozzá mindenki? Mi lenne az energiára épülő háborús iparral? Mit szólnának hozzá a kőolajszármazékra épülő autóipar befektetői? Hogyan reagálná le a helyzetet a legkörnyezetszennyezőbb technológiákra épülő elektromos autóipar? A környezetkárosító szélerőműipar? A környezetszennyező napelemipar? [...]

Most olyan műveket fogok bemutatni, aminek egy része nekem is újdonságok voltak, de tartalmazzák a krisztus/felkent nevet, és nem beszélnek Jézusról! Összesen hatot fogok bemutatni, az utolsó két irat viszont nem tiszta kategóriák. A többire jellemző, hogy az első és a második században íródtak, mondhatni még az egyház megerősődése előtt keltek papírra. Némelyik majdnem a Bibilia része lett úgy, hogy a korai egyház elfogadta és használta az írást.  

Egy kis politika...

.

Nem szoktam politizálni, de most azt hiszem politizálni fogok! Azért hiszem, hogy politizálni fogok, mert olyan könyveket olvasok, amiket más nem, vagy csak nagyon kevesen olvasnak, és ezek a könyvek megragadnak engem, elhiszem nekik azt, amit mondanak! Az egyik ilyen könyvet láthatjátok itt, a bal felső sarokban, ez pedig nem más, mint a második világháborúban a lengyel, többnyire falusi lakosság elleni népirtás leírása, Lenvirágok a véres mezőkön címmel.

A címválasztás rendkívül szép, és nagyot mondó, hiszen a len nagyon rövid ideig, mintegy fél napig virágzik, ezért lett jelképévé annak a több tízezer, főként asszonyok, gyerekek, és idősek barbár módon megszakított életének jelképévé. A lenvirág kék színű, szimbolikája igen mély, és gazdag: a meggyilkoltakat és a túlélőket egyaránt felidézi. Az utóbbiak nem egyszer a Lengyelországban állomásozó Magyar Királyi Honvédség által nyújtott segítségnek köszönhetik a megmenekülésüket. Innen tudjuk, amit tudnunk kell! És amit tudunk, az egy nagyon ördögi dolog. 

"Naponként meghalok..."

Καθ’ ἡμέραν ἀποθνῄσκω, νὴ τὴν ὑμετέραν καύχησιν, ἣν ἔχω ἐν Χριστῷ Ἰησοῦ τῷ Κυρίῳ ἡμῶν.

Kath’ hēmeran apothnēskō, nē tēn hymeteran kauchēsin, hēn echō en Christō Iēsou tō Kyriō hēmōn.

"Naponként halál révén állok. A nektek való dicsekedésre mondom, mely van nékem a Krisztus Jézusban a mi Urunkban." 1Kor15:31

„Naponként meghalok, bizony, a ti dicsekedésetekre, amely megvan nekem a mi Urunk Jézus Krisztusban.” 1Kor15:31

"Esküszöm testvéreim, a ti dicsekvésetekre, amelyet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban szerzek, hogy naponta meghalok." 1Kor 15:31 NASB95

Egy mondat: Ebben a fejezetben kétszer szerepel a Jézus szó, és itt azért húztam ki, mert szerintem zavaró lehet a sok krisztus/felkent után.

A 12 apostol tanítása- Didakhé

A Didakhé szó szerint tanítást jelent, az egyik legfontosabb, és legérdekesebb dokumentum a kereszténység kialakulásában, mert az is lehetséges, hogy látszólag még az Újszövetség néhány könyve előtt íródott.  A keresztény etika nézeteinek, a korai egyház szerveződésének, valamint a legkorábbi keresztény rituálék megértésének a tanítása. Ez a mű gyakorlatilag ismeretlen volt 1873-ig, amikor egy konstantinápolyi kolostor könyvtárában felfedezték. Azóta óriási hatást gyakorolt a korai keresztény közösségek belső életének megértésére.

Az ember szellemi lény- igenám, de hogyan?

Mostanában megint hallgatom Baranyi Tibor Imre teológus magyarázatait, aki a tradícionálitás, a szakralitás felé vezeti az embereket, és mondhatnám jól teszi! Jobb, mintha a new age hamis és mindent megkérdőjelező világába vezetné őket. Ő mondta azt, hogy az ember szellemi lény, tehát nem testi vagy lelki értelemben létező személy, hanem szellemi lény! Namost akkor nézzük, hogy is van ez, mert én, hogy úgy mondjam ezzel kapcsolatban most még nem látok teljesen tisztán. Én ugyanis most azt mondom, hogy az ember testi lény, aminek három kifejeződése van: az első a fej és a nyak, a második a törzs és a kezek, a harmadik pedig a lábak. 
Ha meg akarjuk határozni, hogy melyik testrész minek a része, akkor mostani tudásommal azt kell mondanom, hogy az első a szellem, a második és a harmadik pedig a test. Tehát az első, ami a legfölül van, a fej és a nyak, hogyan lehetne olyan, mint egy szellem? Pedig az okos és magukat nagytudású embereknek vallók azt mondják, hogy az ember szellemi lény! Nézzük az ő, és nézzük az én véleményemet!

"Miért ateizmus a kereszténység?"

Gáspár Zoltán Ernő, aki önmagát filozófusnak és festőnek mondja,  2002-ben diplomázott a Pécsi Egyetemen. Debrecenben doktorandusz volt, de elég erős szakmai ellenérzései voltak a doktori iskola vezetésével kapcsolatosan. A címben felvetett kérdés abszurdnak, vagy akár nonszensznek is hathat, de fontosnak látja a címben a felvetést, és ezt megpróbálja bizonyítani is. Annyi közöm van Zoltánhoz, hogy neki is elküldtem a blogom címét, de nem nyerte meg az ízlését, amit szóvá is tett számomra: magyarul nem gondolkodott velem együtt!

A kezdetektől...

A biblia olyan könyvek gyűjteménye, amiben sok minden el van rejtve amiben sok minden igaz, és vannak benne olyanok is, amik sok- sok hazugságot tartalmaznak! Most az egyik legnagyobb hazugságról fogok írni, ami az Ószövetségben van, és sok keresztény prédikátor azt gondolja, amit ezek a versek nem mondanak: az Úristen minden embert az Ő képére és hasonlatosságára teremtett! Ezért minden ember az Isten képére és hasonlatosságára teremtetett, ezért sem szabad bűnt elkövetni! Ezek azonban csak tényleg gondolatok, egy megtévesztés miatti gondolatok, le is fogom írni, hogy miért azok. Amiután leírtam, hogy miért egy megtévesztés miatti gondolatok, azt is le fogom írni, hogy miért nincs igazuk az ateistáknak abban, hogy ez miatt elutasítják Istent. Na lássuk csak!