A kezdetektől...

A biblia olyan könyvek gyűjteménye, amiben sok minden el van rejtve amiben sok minden igaz, és vannak benne olyanok is, amik sok- sok hazugságot tartalmaznak! Most az egyik legnagyobb hazugságról fogok írni, ami az Ószövetségben van, és sok keresztény prédikátor azt gondolja, amit ezek a versek nem mondanak: az Úristen minden embert az Ő képére és hasonlatosságára teremtett! Ezért minden ember az Isten képére és hasonlatosságára teremtetett, ezért sem szabad bűnt elkövetni! Ezek azonban csak tényleg gondolatok, egy megtévesztés miatti gondolatok, le is fogom írni, hogy miért azok. Amiután leírtam, hogy miért egy megtévesztés miatti gondolatok, azt is le fogom írni, hogy miért nincs igazuk az ateistáknak abban, hogy ez miatt elutasítják Istent. Na lássuk csak!

A Mózes első könyvében azt írja le a Tóra, hogy Isten hogyan teremtette meg az eget és a Földet. Amikor már megteremtett mindent, akkor kezdődött az ember teremtése, amit így ír le:

"Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonnyá teremté őket." 1Mózes1: 27

Ha megnézzük a héber eredeti szöveget, akkor ezt láthatjuk:

וַיִּבְרָ֨א אֱלֹהִ֧ים ׀ אֶת־הָאָדָ֗ם בְּצַלְמ֔וֹ

בְּצֶ֥לֶם אֱלֹהִ֖ים בָּרָ֣א אֹת֑וֹ

זָכָ֥ר וּנְקֵבָ֖ה בָּרָ֥א אֹתָֽם׃

(Vajivra Elohim et-haAdam b’calmo;

b’tzelem Elohim bara oto;

zakhar un’kevah bara otam)

Vagyis mindkettő benne van: előbb az ember egyként van megteremtve, azután duális formában jelenik meg. Ez azt jelenti, hogy a héber szöveg kettős jelentést mutat:

1. az ember, mint egylényű isteni képmás (egyes szám- oto) 

2. az ember, mint testi szétválás, férfi és nő (többes szám- otam)

Ez nagyszerű, mert ezzel alátámasztja ezt: "Teremtsünk embert, a mi képünkre és hasonlatosságunkra;" 1Mózes1:26  Tehát amikor teremtette őket, akkor az ő képére teremtette őket. Nincs ott, hogy a hasonlatosságunkra, igaz! Mert Isten kigondol valamit, az akkor már készen is van: az Isten képére teremtette az embert! Tehát egy olyan valakit teremtett, aki a képmása volt az Istennek: férfiúvá és asszonnyá teremtettek. Ha én jól értem, eddig itt szó sincs Éváról! Nincs Éva! Csak Ádám van!

Ha most tovább megyünk az ötödik fejezetre, nagyon érdekes dologra bukkanhatunk! Itt kezdi leírni az ember, Ádám nemzettségének könyvét:

"Amely napon teremté Isten az embert, Isten hasonlatosságára teremté azt. Férfiúvá és asszonnyá teremté őket, és megáldá őket, és nevezé az ő nevöket Ádámnak, amely napon teremtetének. Élt vala pedig Ádám száz harminc esztendőt, és nemze fiat az ő képére és hasonlatosságára..." 1Mózes5:1-3

Na nézzük, mert itt több minden is van. Először is hogyan lehetséges az, hogy én csak úgy átugrok három fejezetet, és rögtön az ötödik fejezettel jövök! Mi az oka ennek! Ha jobban megnézzük, akkor itt két teremtéstörténetről van szó, és nem egy teremtéstörténetről! A két részt nyivánvallóan más szerzők írták. Azt is láthatjuk, hogy a későbbi szöveg igyekszik kiszorítani a korábbit, vagy hozzáfűzi magát a korábbi szövegekhez, hogy érvényesíthesse dominanciáját. Tulajdonképpen nem csinál mást, mint megváltoztatja azt a konsztextust, amelyben a korábbi szöveget megértették. Ezt pedig úgy teszi, hogy az 1Mózes 2:3 és az 1Mózes 5 közé beilleszt három olyan fejezetet, amely egy önálló teremtéstörténetté válik idő közben, és egy rossz meggyőződés, egy óriási megtévesztés miatt elárassza a jól éthető szöveg mondanivalóját. 

Aztán hogy van az, hogy egyszer csak négy szót kihúzok a Tórából? Ilyet nem lehet tenni! Csak akkor, ha az a négy szó a szöveg mondanivalóját megrontja, hiszen valaki úgy idézett oda egy részt, ami egyáltalán nem mondható el igaznak! Ha jól megfigyeljük az első fejezetben az ember teremtésével kapcsolatos dolgokat, akkor ott azt mondja a szerző, hogy "Isten képére teremté őt...". Tehát ha egyszer azt mondja a Tóra, hogy "Isten képére teremté őt", akkor ezek után nem mondhatja azt az írás, hogy "Isten hasonlatosságára teremté azt." Fontos, hogy "Isten képére", vagy "Isten hasonlatosságára" történnek a  dolgok. Tehát ezért húztam át azt a négy szót, mert ami maradt, azzal sokkal jobban érthetővé válik a szöveg: "Amely napon teremté Isten az embert, férfiúvá és asszonnyá teremté őket,". Az Isten képére ugyanis csak egyvalakit teremtett: Ádámot, akit úgy ír le, hogy férfiúvá és nővé teremtette őket.

Az utolsó nagy hazugság az ötödik fejezet már leírt részével kapcsolatos: Élt vala pedig Ádám száz harminc esztendőt, és nemze fiat az ő képére és hasonlatosságára..." 1Mózes5:3

Azt hiszem ez minden kereszténynek le kellene törnie a mosolyt az orcájáról, mert Ádám nem teremtett, hanem "nemzett". Ezért ez a címe ennek a könyvnek, hogy "Ez az Ádám nemzettségének könyve." Itt ugyanis az embernek, mint testi szétválás férfivá és nővé, asszonnnyá válásának a folyamata megy végbe, de nem úgy, hogy teremtett, hanem úgy, hogy nemzett. Tehát amikor Ádám nemzett egy utódot, akkor az az utód az ő, tehát Ádám képe és hasonlatossága lett! Mert akkor is a képe és hasonlatossága lett, ha egy fiút nemzett, és akkor is a képe és hasonlatossága lett, ha egy lányt nemzett. Isten tehát nem megteremtette az emberiséget, hanem megteremtette az első embert, Ádámot. 

Vagyis az 1Mózes 1:27 nem pusztán teremtéstörténet, hanem az isteni megoszlás képe: előbb őt, (Ádám) aztán őket (Ádám által a nemzett fiak és lányok). 

Amiért pedig az ateistáknak egy kicsit vissza kell fogniuk magukat az az, hogy Isten úgy végezte el a teremtést, hogy mindenki aki itt van, vagy volt, vagy lesz, bárki mérgelődhet, de legfőképpen a VAN. Tehát nekik, ateistáknak is annyi idejük van mérgelődni, ameddig élnek. Aztán utána mi lesz? 

Na cső!