"...hitt az Úrnak..." Igen, de ki?

Sokáig azt gondoltam Pálról, hogy mivel ő is hitt az Úrnak, tulajdonították őneki igazságul. De hogy hogy is volt ez, megpróbálom megértetni. 

Ezt az ígérete Ábrám kapta Istentől, és nem Ábrahám. Még akkor sem Ábrahám, ha ő ugyanannak az embernek mutatkozott be, mint Ábrám. Na nézzük.

"Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod; és monda nékie: Így lészen a te magod. És hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az őnéki igazságul." 1Mózes15:5-6

Tehát Ábrám, mivel elhitte azt, hogy az őbelőle származó mag annyi lesz, mint égen a csillag, ezért tulajdoníttaték őnéki igazságul. Ábrámból lesz ÁbraHÁM, vagyis egy olyan ember, aki olyan lesz, mint amit levágtak róla. Ebben a hámban, benne van a Kham-i vonal is, elindul a kimenő vonal, mindenképpen benne van az elválás az előző állapottól. Ábrám tehát kapta az ígéretet, ÁbraHÁM pedig a nevet, amihez tartozott néhány szolgálat: pl. a körülmetélés szolgálata. 

Ha megnézzük a tizenötödik részt, ott nem szerepel ÁbraHÁM. Csak Ábrám. Ez miért fontos? Mert a Róma levélben és a Galata levélben erről beszél Pál: a megigazulásról. Ez az, amit az Ószövből ollózott össze: egyesek a hitből vannak, és ők áldatnak meg a hívő Árahámmal, és mások a törvényből valók, akik csak akkor élnek, ha megtartják a törvényt. Ezért a törvény Krisztusra vezérlő mesterünké lett, hogy hitből legyen az igazság, írja Pál. 

De ez csak akkor lenne így, ha Ábrám és ÁbraHÁM ugyanaz az ember lenne. Ha ugyanaz lenne mindkettő. De nem ugyanazok. Ábrám élt, ÁbraHÁM pedig a halálból nézett önmagára. Élő és halott. 

Te melyik vagy? Te milyen vagy? 

Hol vannak a zsinagógák?

Az a helyzet, hogy kezembe került Bart Willruthtól Pál idővonalának újraértékelése, és hát mit mondják: érdekes, felettébb érdekes. Arról szól ez az írás, hogy az evangéliumok és az Apostolok cselekedetei történelmileg nem megbízhatóak. Több pontot is vesz Bart, engem azonban egy dolog kapottt meg: a páli levelekben nincsenek utalások zsinagógákra. Pedig az ApCsel ábrázolja amint Pál városról városra jár Görögországban és Kisázsiában, és elsősorban zsinagógákba látogat, és prédikálja az üzenetét, és általában megtérít néhány zsidót, és néhány pogányt. Mielőtt kirúgják őket, a messiás megvádolásával vádolják Pált.

De amikor az ember elolvassa Pál leveleit, tulajdonképpen kihagyás tapasztalható: nincsenek zsinagógák. Írásában fel sem merül a szó, és a messiás meggyilkolásának vádja sem. A helyzet az, hogy nem voltak ott zsinagógák. Abban az időben mikor írták, valóban nem voltak ott zsinagógák. Görögországban, Kisázsiában az ember hiába keresi a zsinagógák létezését a Krisztus előtti második század előtt. Ennek az oka nem túl bonyolult, és bárki beláthatja: a zsinagógarendszer és a rabbinikus judaizmus csak a templom lerombolása után i.sz. 70-ben, és a nagy diaszpóra után, a Bar Kochba- lázaaadást követően, i.sz. szerint 135-ben jelent meg.

Gratula Bartnak, nekem meg egy igazi nagy tasli, hogy nem vettem ezt észre előbb.

Pál, aki "nem valódi"!

Olvasok egy írást, amit Stephen Voorwinde az Újszövetség adjunktusa írt, ami tartalmaz egy furcsa, de annál biztosabb forrást Pálról. Az egész tanulmánynak a címe: Apostolok Cselekedetei és Galata levél: A tökéletes összeillesztés?, és ez a cikk az Apostolok Cselekedeteiből és a Galata levélből nyújt néhány életrajzi betekintést Pál életébe, megvizsgálja Pál apostol kifejezésmódját, érzelmeit a Galata levélben. 

A forrás Pálról: 

"In Jerusalem the disciples were afraid of him, fearing that he was not genuine. But Barnabas took hold of him and brought him to the apostles” (Acts 9:27).

"Jeruzsálemben a tanítványok féltek tőle, attól tartva, hogy nem valódi. De "Barnabás megragadta őt, és az apostolok elé vitte" (ApCsel 9:27).

"Mikor pedig Saulus Jeruzsálembe ment, a tanítványokhoz próbált csatlakozni; de mindnyájan féltek tőle, nem hivén, hogy ő tanítvány. Barnabás azonban maga mellé vevén őt, vivé az apostolokhoz...." (ApCsel 9::27)

Látszik, hogy a fordításból engem a "tanítvány" szó zavart meg, ezért nem figyeltem fel erre eddig, de úgy tűnik nem így van: nem a "tanítvány" szó van ott, hanem a "valódi" szó. A "nem valódi" szóösszetétel. Tehát az apostolok nem attól féltek tőle, hogy nem hívén, hogy ő tanítvány, hanem attól, hogy ő "nem valódi". Tehát, hogy Pál kinézete más lett, hogy nem olyan, mint régen volt, hanem valami egészen más, hogy valami "nem valódi" lesz rajta. Honnan jött ez?

Hát onnan, hogy lehet, hogy Pál elképzelhetőnek tartotta, hogy mindenki a Krisztusban van, csak ennek a tudatosodása, gnózisa, ismerete, belátása különbözteti meg a keresztényt, vagyis a krisztusi embert a többi, „belátással nem bíró” hitetlenektől, köztük „Ábrahám magvai”-tól, akik nem hittek neki. Pál és követői nem tartották önmagukat oly vakmerőnek, „…hogy azok közé számítsuk magunkat, vagy azokkal vessük össze magunkat, akik maguk ajánlják magukat. Sőt ezek, mivel magukat magukkal mérik, és magukat magukkal hasonlítják össze, belátással nem bírnak.” (2 Kor:10:12), írja a korinthusi gyülekezetet ajánlólevelekkel felkereső és apostolságát megkérdőjelező emberekről az apostolságát kétségbeesetten igazolni próbáló Pál.

Pál valami olyan eszementséget gondolt ki, amit bár hírdetett, de elképzelhető hogy rosszul, és a Jeruzsálemben tartózkodó apostolok sem hittek neki, hanem attól tartottak, hogy nem valódi!