Pál, aki "nem valódi"!

Olvasok egy írást, amit Stephen Voorwinde az Újszövetség adjunktusa írt, ami tartalmaz egy furcsa, de annál biztosabb forrást Pálról. Az egész tanulmánynak a címe: Apostolok Cselekedetei és Galata levél: A tökéletes összeillesztés?, és ez a cikk az Apostolok Cselekedeteiből és a Galata levélből nyújt néhány életrajzi betekintést Pál életébe, megvizsgálja Pál apostol kifejezésmódját, érzelmeit a Galata levélben. 

A forrás Pálról: 

"In Jerusalem the disciples were afraid of him, fearing that he was not genuine. But Barnabas took hold of him and brought him to the apostles” (Acts 9:27).

"Jeruzsálemben a tanítványok féltek tőle, attól tartva, hogy nem valódi. De "Barnabás megragadta őt, és az apostolok elé vitte" (ApCsel 9:27).

"Mikor pedig Saulus Jeruzsálembe ment, a tanítványokhoz próbált csatlakozni; de mindnyájan féltek tőle, nem hivén, hogy ő tanítvány. Barnabás azonban maga mellé vevén őt, vivé az apostolokhoz...." (ApCsel 9::27)

Látszik, hogy a fordításból engem a "tanítvány" szó zavart meg, ezért nem figyeltem fel erre eddig, de úgy tűnik nem így van: nem a "tanítvány" szó van ott, hanem a "valódi" szó. A "nem valódi" szóösszetétel. Tehát az apostolok nem attól féltek tőle, hogy nem hívén, hogy ő tanítvány, hanem attól, hogy ő "nem valódi". Tehát, hogy Pál kinézete más lett, hogy nem olyan, mint régen volt, hanem valami egészen más, hogy valami "nem valódi" lesz rajta. Honnan jött ez?

Hát onnan, hogy lehet, hogy Pál elképzelhetőnek tartotta, hogy mindenki a Krisztusban van, csak ennek a tudatosodása, gnózisa, ismerete, belátása különbözteti meg a keresztényt, vagyis a krisztusi embert a többi, „belátással nem bíró” hitetlenektől, köztük „Ábrahám magvai”-tól, akik nem hittek neki. Pál és követői nem tartották önmagukat oly vakmerőnek, „…hogy azok közé számítsuk magunkat, vagy azokkal vessük össze magunkat, akik maguk ajánlják magukat. Sőt ezek, mivel magukat magukkal mérik, és magukat magukkal hasonlítják össze, belátással nem bírnak.” (2 Kor:10:12), írja a korinthusi gyülekezetet ajánlólevelekkel felkereső és apostolságát megkérdőjelező emberekről az apostolságát kétségbeesetten igazolni próbáló Pál.

Pál valami olyan eszementséget gondolt ki, amit bár hírdetett, de elképzelhető hogy rosszul, és a Jeruzsálemben tartózkodó apostolok sem hittek neki, hanem attól tartottak, hogy nem valódi!