Mit mondott...

Az egész könyvvel kapcsolatban egy bajom van csak, mégpedig az, hogy a "kijelentse az ő Fiát énbennem" miért, "hogy hirdessem őt a pogányok között" (Gal1:16) verset nem tartalmazza a könyv. Kár, pedig ez egy olyan fontos vers, mint “a Krisztus átokká lett”, hiszen "átkozott minden, aki a fán függ" (Gal3:13). Vagy az a vers, hogy "az Istennek igazsága jelentetik ki abban hiből, hitbe..." (Róma1:17). Enélkül nem lehet megérteni mit mondott Pál apostol. De ezeket nem tartalmazza a könyv. Na nézzük.

Vannak kutatók, akik az  Ézsaiás/Izaiás mennybemenetele (Ascensio Isaiae), ószövetségi apokrif apokalipszisben vélik felfedezni a Gal1:16-ot. Bár kissé spekulatív, de nagyon is racionális elképzelés, hogy amikor Pál a szent iratokról, meg pergamenekről és hártyákról beszél, akkor a Septuaginta mellett, hasonló zsidó apokalipszisekre utalhat. Isten formájából az emberek formájába kerül a mennyei alak, aki a formaváltásig a hasonlatosság állapotából kerül "emberi formába", majd Isten által halálra adatva testesül meg.

A homéroszi eposz és Márk evangéliuma

Ez egy hihetetlen könyv, amelyet mindenkinek el kell olvasnia, aki érdeklődik a kereszténység iránt. MacDonald megdöbbentő tézise az, hogy Márk evangéliuma szándékos és tudatos antieposz, Homérosz Iliásza és Odüsszeia görög „Bibliájának” fordítottja., amely bizonyos értelemben „frissíti” és zsidózza a Homérosz által bemutatott elavult hősi értékeket, egy új hős, Jézus (akinek a neve természetesen „Megváltót” jelent) alakjában. Az elemzés Richard Carriertől van.

A Márk háttere és célja

MacDonald azzal kezdi, hogy az ókor tudósai mit tekintenek magától értetődőnek: bárki, aki az ókori világban megtanult görögül írni, Homérosztól tanult. Homérosz volt az a tankönyv. A diákokat megtanították arra, hogy utánozzák Homéroszt, még akkor is, ha más tárgyakról írnak, vagy Homérosz részeinek átírását prózában, különböző szókincs használatával. Így bizonyosan tudhatjuk, hogy Márk evangéliumának szerzője alaposan ismerte Homérosz műveit, és jól képzett a homéroszi vers új prózai mesékké való átdolgozásában. Homérosz státusza az alapoktatásban az ókorban végig megmaradt, annak ellenére, hogy a népi és intellektuális érzelmek a klasszikus Görögország kora óta szigorúan ellenezték eposzainak etikáját és teológiáját. A szerzők Platóntól (i.e. 400) Plutarkhoszig (i.e. 100 körül) próbálták megoldani ezt a problémát Homérosz allegóriaként való „újraértelmezésével”, vagy a sértő szövegrészek letörlésével vagy elkerülésével, amelyek egyike sem volt tökéletes megoldás.

Az Úrvacsoráról (II)

Most olvasom Richard Rohr könyvét, Az egyetemes Krisztus, egy elfeledett valóság átalakító ereje címmel, és ebben eljutott az Úrvacsorához is, és egy kicsit át kell nekem is venni az egészet újból, nehogy valami őrültség kerekedjen ki belőle. Na szóval.

Először is Rohrnak azon élményére kell felfigyelnünk, hogy ötven esztendő alatt amióta pap, több ezerszer mutatott be Úrvacsorár, de csak néhány évvel ezelőtt "egy új és kényszerítő erejű üzenet érintette meg értelmemet, szívemet, és testemet." Ez pedig nem más volt, mint amit őszerinte Jézus mondott: "Ez az én testem." Mindezután még megjegyez két verset, ami idézet a János evangéliumából, gondoltam megnézem hol mondja, de nem találtam. A fejezetben ilyeneket mond csak Jézus: "Én vagyok, ne féljetek." Ján6:20, "Én vagyok az életnek ama kenyere; Ján6:35, "Én vagyok az a kenyér amely a mennyből szállott alá." Ján6:41, "Én vagyok az életnek kenyere." Ján6:48, "Mert az én testem bizony étel, és az és vérem bizony ital." Ján6:55, de nem mondja ki sehol, hogy: "Ez az én testem." Ezt csak egy személy evangéliumában, vagyis jó hírében mondja ki: Pálnál. Már ha figyelembe vesszük azt, hogy Pál mikor írt. Mert Márk evangéliumában is bennt van, de hát Márknál előbb írt Pál. Tehát ez egy összemosott valami, ami Márk evangéliumát és Pál evangéliumát mossa át János evangéliumával. Ezt így nem lehet. Vagyis lehet, de annak teljes káosz lesz a vége. 

Koronavírus

"Orbán Viktor azt mondta, mindenki felelős saját magáért, de itt többről van szó, mert aki nincs beoltva, mindenkire veszélyt jelent. A védelmi intézkedések nem védenek meg a vírustól, csupán a pandémia terjedését lassítják." olvasható a Helló Vidék oldalán. Na akkor nézzük.

"mindenki felelős saját magáért," mondja a Miniszterelnök Úr, de akkor milyen alapon folytatja? Ha mindenki saját magáért felelős!

Marcionról (V)

Nem minden kortárs zsidó vagy keresztény valószínűleg elfogadja az allegorikus értelmezést annak érdekében, hogy megoldja az isteni erőszak problémáját az Ószövetségben. Egyesek úgy vélik, hogy a szövegekben leírt erőszak gyakorlatilag szó szerinti. Tekintettel a kontextus körülményeire, Isten jogos helyzetben volt az erőszak alkalmazására; ugyanakkor azt állítják, hogy az ilyen erőszak manapság már nem lenne megbocsátható (Copan & Flanagan 2014).

Marcion úgy vélte, hogy egy igazán jó Isten nem lehet büntető. Az igazságos Isten, mint Jahve, megbüntetné a bűnösöket. Marcion azonban úgy vélte, hogy az igazságosság a hétköznapi dolgokkal és az anyagi világgal társul, és ennek következtében az igazságosság is része a gonoszságnak. Marcion tana szerint egy jó Isten, mint amilyet Krisztus hirdetett, megbocsát, és nem okoz fájdalmat senkinek. Marcion tanítása azt sugallja, hogy a jó Isten soha nem találna indítékot az erőszakra, függetlenül attól, hogy milyen súlyosak a bűnök. Egyetlen bűn sem jogosíthatja fel az Ószövetség Istenének erőszakos cselekedeteit.

Marcionról (IV)

3. ERŐS ISTEN VS. BÉKES ISTEN

Talán a világ leghűségesebb ateistája, Richard Dawkins (2006: 31) írta:

Az Ószövetség Istene vitathatatlanul a legkellemetlenebb karakter minden szépirodalomban: féltékeny és büszke rá; kicsinyes, igazságtalan, könyörtelen kontroll-őrült; bosszúálló, vérszomjas etnikai tisztítószer; nőgyűlölő, homofób, rasszista, csecsemőirtó, népirtó, filicid, pestis, megalomániás, szadomazochisztikus, szeszélyesen rosszindulatú zaklató.

Ez Jahve leírása minden bizonnyal karikatúra. De, mint általában, ez a karikatúra az igazság magján alapul. Jól ismertek az ószövetségi Isten szeszélyes erőszakáról szóló történetek: az özönvíz, Szodoma és Gomorra, a fáraó szívének megkeményedése, az elsőszülöttek megölése Egyiptomban, Kánaán meghódítása, Izrael megbetegedése stb. Hasonlóképpen, Jahve erőszakát folyamatosan magasztalják az Ószövetség lírai szakaszaiban, mint például Debóra éneke és sok zsoltár. Jahve -t néha "Yahweh Sabbaoth" -nak (a seregek Istenének) nevezik, ami nagyon militarista utalás. A prófétai irodalom utal „Jahve napjának” eljövetelére is, amely elvárás, hogy Isten egyszer eljöjjön, és szörnyű erőszakot okozzon.

Marcionról (III)

2. A MARCION ÉLETE ÉS MŰVEI

Más dualista rendszerekkel szemben Marcion nem tulajdonította Jahve -nek az abszolút rosszat. Azt hitte, hogy Jahve mindenekelőtt igazságos Isten. De Marcion számára az igazságosság nem volt abszolút erény, mert az igazságosság minden fogalma büntetést von maga után a bűnös számára. Az isteni büntetés önmagában gonoszsággá válik, mivel sújtja a bűnöst. Így a törvény vallása (judaizmus) Marcion szerint egy törvényes Isten munkájának folyamatossága, akinek szigorú igazságszolgáltatása végül gonoszsággá válik. A törvény gonosz lesz, nemcsak az általa büntetett büntetés miatt, hanem az anyagi cselekedetekkel való bensőséges kapcsolata miatt is. Marcion felfogása szerint a törvény az anyagi (rituális) cselekvéseket a szellemi tettek felett szabályozza, és ez számára elfogadhatatlan volt.

Marcionról (II)

2. A MARCION ÉLETE ÉS MŰVEI

Marcion homályos történelmi karakter. Még akkor is, ha ismert volt a maga idejében, és széles körben elterjedt műveket írt, e művek egyike sem maradt fenn. Minden, amit tudunk róla, Irenaeus, Epiphanius, Hippolytus, Eusebius, Ephraim és mindenekelőtt Tertullianus hivatkozásaiból származik. Ezek a szerzők Marcion ábrázolása nem teljesen megbízható, mert nyilvánvalóan ellene írtak, és nem tudták leküzdeni ellenszenvüket. Ennek ellenére a történészeknek sikerült rekonstruálniuk Marcion életét és munkásságát.

Marcion körülbelül 110 -ben született, Synope városában, Pontus környékén. Nyilvánvalóan a pontusi püspök fia volt, és gazdag családból származott. A fiatal Marcion a vitorlás- és hajózási üzletágban kezdett dolgozni, és nagy vagyont halmozott fel (Von Harnack 1901).

Marcionról (I)

Dr. G. Andrade, aki a Szent Máté Egyetem Orvostudományi Karán dolgozik a Kajmán -szigeteken, és egy nagyon érdekes cikket álllított össze Marcionról, akinek relevanciája van a mai világban a vallási erőszakkal szemben. Én ezt a tanulmányt le fogom itt közölni, mert úgy érzem, hogy Marcion tanai nagyon tanulságosak. Először az absztraktot, utána pedig a Bemutatkozást, hogy emészthetőbb legyen, utána Marcion életét és műveit két lépésben, majd végül az Erős Isten vs. Békés Istenről írt relevanciáját ugyacsak két lépésben. Az egész sorozatot egyébként Ehrman honlapján lehet elérni, ezen a linken:

http://www.scielo.org.za/scielo.php?script=sci_arttext&pid=S1015-87582018000300002

A HáromNévModell megegyszer

 

Az alábbiakban Pál kommunikációjának, üzenetének, pragmatikai (az adó által közölni kívánt szándék szerinti) és apobetikai (eredményességi) elemzésén alapuló modellt, a HáromNév Modellt (HNM) fogom ismertetni egy új megközelítésben. A modell feltárja Pál apostol szemantikai (jelentéstani) alapú névhasználatát, vagyis azt, hogy Pál milyen jelentéstartalommal felruházva, milyen szemantikai alapon használja a leveleiben  vonatkoztatott különböző neveket.

A modell jól működik, tanulmányomban a modell alapján feltárult páli üzenetnek csak a fő paradigmáit vetem fel, további kritikai vizsgálata jövőbeni feladat, amire bátorítom jelen tanulmány olvasót is. A modell ugyanis tényleg csak egy modell, még ha működőképes is. Megfelelő cáfolat esetében a modellt vagy el kell vetni, vagy módosítani kell.

Szkíta kicsek (II)

 

Az előző alkalommal a férfiakra vonatkozó adatcsomagot tettem közzé, most pedig a nőkre, az asszonyokra vonatkozót próbálom megismertetni. 

Ehhez egy másik szkíta kincset, egy szkíta övcsatot mutatok be, hiszen ezek használat közben is jeleztek valamit a gazdájuk számára. Ott ül az asszony is, lássuk mi volt az! 

A legelső amit talán tisztázni kell, az az asszonyállat fogalma. Ugye azt senki nem gondolja komolyan, hogy régen, mikor azt mondták az asszonynak, hogy állat, akkor a férfi, vagy aki mondta, komolyan gondolta amit mondott. Ez teljesen elképzelhetetlen lett volna. Ehelyett mikor az állat szót az asszonyra mondták, akkor mint "állapot" szót értettek ezen, tehát mint "asszonyi állapot" kifejezést értettek alatta. Ez pedig a nőnek az az állapota amikor megfogan, vagy mai furcsa szóval élve terhes lesz. Ez tehát az állapot szavunk eredete, csak az utóbbi pár száz évben ment át ebbe az igen furcsa trágákodásba. 

Szkíta kincsek

Őszintén szólva olyan dologra jöttem rá, hogy csak úgy illegek- pillegek, mert nem akarom, hogy egy ilyen gondolat csak úgy megmaradjon számomra. Ha pedig ezt nem akarom, akkor le kell írnom, amit most meg is teszek:-)

Ha láttak már ilyen művészeti alkotást, mint amivel tulajdonképpen kezdődik ez a bejegyzés is, és itt tündököl a blogon, és úgy vizsgálják, ahogy ezeket illik, akkor tulajdonképpen Önök már értik mit is akarok mondani. Azokhoz szólok, akik még nem tudják, hogy ez mit is jelent!

Ez egy szkíta kincs, ma az Ivócimborák nevet viseli, mert hát szegény barátaink isznak, mégpedig valami nagyon jó nedűt, valami jó bort, vagy valami érdekes, de összetevőiben titkosnak mondott recept alaján készült rövid italt. A képet egyébként Pap Gábor 2000-ben készült hanganyagján láttam, "NE HAZUDJ! Az Szkítiából kijöttekről 1 2000" a Youtobon. Szóval egy igen neves szerző előadása alatt is lehet felfedezni ilyen dolgokat. De miről is van szó, mert ez az aranyból készült kép valami nagyon emberségesről ad egyfata tudást. 

A szentháromság! Végső összegzés.

A Bart Ehrman Blogon lezáródott egy hosszú téma a szentháromságról, ami a mai kereszténység egyik fő gondolata. Ezt az írást teszem közzé. Jó olvasást!

"A legkorábbi keresztények szigorú monoteizmust örököltek a zsidóságtól. Nem minden zsidó volt monoteista. A történelem során egyesek más isteneket imádtak; mások imádták Izrael egyetlen Istenét, de tudomásul vették, hogy léteznek más istenek is (így henotheisták vagy monolatristák); mások szerint csak egy Isten volt, a többi isten pedig egyszerűen nem létezett. A legtöbb keresztény ezt a nézetet vallotta - vagy legalábbis azt mondta, hogy a többi isten, ha léteztek, démonok voltak.

Maga Jézus szigorúan monoteista volt. Ahogyan a hívei is. Jézus azt tanította, hogy a jelenlegi kor vége közel van; a gonosz erők, amelyek irányították ezt a kort - az ördög, az ő démonai és az összes többi aljas hatalom, amely nyomorúságossá teszi az életet, beleértve az összes embert, aki mellette állt, különösen azokat, akik gazdagok, híresek, befolyásosak és hatalmasak voltak - mindezeket az erőket hamarosan megsemmisíti Isten kozmikus és határozott cselekedete, amikor beavatkozott ebbe a korrupt világba, és visszavitte a dicsőséges Paradicsomba választottjai számára, amelyet eredetileg tervezett.

A krisztusi erkölcs

Fontos tudni, még az elején nagyon fontos dolog tudni, hogy olyan, mint krisztusi/felkent erkölcs nincs. Ezt nagyon gyorsan le kellene állítani a közbeszédből, mert így nem fogjuk tudni elmondani a világnak azt, amiért itt vagyunk: mégpedig azt, hogy a krisztus/a felkent, egy halotti állapotot, egy halotti erkölcsöt jelöl. Azt csak olyan emberek mondják, akiknél a krisztus/a felkent egy feltámadt, egy nagyszerű állapot. De hát Pál nem egy feltámadt, hanem egy felkent, egy halotti állapotra utal, amikor azt mondja, hogy felkent/krisztus. Ezt kellene kimondani.

Női apostol az ősegyházban?

A Bart Ehrman blogon azt a kérdést tették fel, hogy a farizeus Pál, rokonától, Júniátol tanulta-e a kereszténységet. Ezt a kérdést ebben a formában nem én fogom megválaszolni, hanem Ledán M. István, akinek csodálatos blogján, a "laudator temporis acti" blogon többek között ilyeneket olvasgathatsz:

"Ki gondolná, hogy a római levél végén, egy teológiailag semleges, személyes üzenetben, egy köszöntésben, azzal a (nemcsak) teológiailag izgalmas kérdéssel találkozunk, hogy volt avagy sem női apostol az ősegyházban? Bizonyos szempontból és bizonyos körökben már maga a kérdés feltevése is botrányosnak számít, a kérdésre adott válaszért pedig, ha történetesen nem a létező korok lehető legjobbikában élnék, valószínűleg máglya járna. Azt ajánlom, hogy kezdjük a vizsgálódást a Vulgata szövegével, nemcsak azért mert ez egy latin blog, hanem azért is, mert Jeromos szövege akár perdöntő is lehet az ügyben.

Izraelből

 https://www.facebook.com/100704162033017/videos/1378979985788932/

A Krisztus és a Jézus

A helyzet az, hogy én már elég régóta gondolkodom a Krisztus és Jézus közösségén, és azon, hogy ez a két személy nem lehet ugyanaz. Ez nem csak az én puszta ötletem, hanem Georges Ory 1968-as gondolata, ami az én egyik kedvenc blogomon, a Mythicist Papers oldalon jelent meg. Az Éditions du Cercle d'Éducation Populaire könyvben a 29- 38. oldalon megjelenteket, maga R. Salm fodította. 

A felkenés

Megismerkedtem egy kanadai proffal, aki hasonlóan gondolkodik Pál teológiájáról, mint én. Hét éves munka vége felé közeledve lassan kiadja a SCRIBE elnevezésű ÚT fordítását, amiben a Krisztus szót minden esetben "Felkent"- ként fordítja le, hiszen ezt jelenti a görög kifejezés. Érdemes egy olvasási kísérletet tenni ezzel a szóval, és amikor Pál Krisztust ír, ott mint "felkent" olvasni. 

Mi a felkenés? A felkenés több jelentéssel bír. A temetési szertartás során a halottat felkenték, ez szinte minden ókori kultúrában megtalálható volt. A görögöknél a már halott egyént, a már meghaltat nevezték felkentnek. A zsidóknál a próféta uralkodásra kente fel a királyt, vagy más szóval uralkodóvá kent fel valakit. 

Az Úrvacsoráról

Ha már szóba került az Úrvacsora, ne ugorjuk át a kérdést, mert az Úrvacsorával szerintem nem az legnagyobb probléma, hogy a "bűnöktől szabadítás" igazolására belekontárkodtak Márk szövegébe, hanem az, hogy az Úrvacsorában meghirdetett új szövetség az kizárólag Páltól kerülhetett bele a Márk evangéliumába, mert ez tipikusan páli tanítás (ezért nem is hozza a János). Pál az egész ötletet "kijelentésből" vette, tehát nem "hús és vér" jelentette ki neki, ami egészen pontosan azt jelenti, hogy nem emberektől, nem az apostoloktól hallott róla, vagyis nem történelmi esemény. Márk mégis átveszi:-) De nem azért, mert Márknak volt egy saját forrása egy meg sem történt eseményről, egy vallási rituálé tovább hagyományozásáról, hanem azért, mert Márk Pál evangéliumát fejti ki. Az Úrvacsora az egyik legjelentősebb érv a Márk és a Pál közötti irodalmi függőség meglétére.