Marcionról (I)

Dr. G. Andrade, aki a Szent Máté Egyetem Orvostudományi Karán dolgozik a Kajmán -szigeteken, és egy nagyon érdekes cikket álllított össze Marcionról, akinek relevanciája van a mai világban a vallási erőszakkal szemben. Én ezt a tanulmányt le fogom itt közölni, mert úgy érzem, hogy Marcion tanai nagyon tanulságosak. Először az absztraktot, utána pedig a Bemutatkozást, hogy emészthetőbb legyen, utána Marcion életét és műveit két lépésben, majd végül az Erős Isten vs. Békés Istenről írt relevanciáját ugyacsak két lépésben. Az egész sorozatot egyébként Ehrman honlapján lehet elérni, ezen a linken:

http://www.scielo.org.za/scielo.php?script=sci_arttext&pid=S1015-87582018000300002

Marcion relevanciája a mai világban a vallási erőszakkal szemben

ABSZTRAKT

A szinopei Marcionot minden keresztény egyház régóta eretneknek tartja. Gyakran csoportosul a korai kereszténység gnosztikus irányzataival, bár ez nem teljesen pontos. Miközben szép anyagi hozzájárulást nyújtott a Római Egyháznak, végül kiközösítették. Még akkor is, ha tanai extravagánsnak, ellentmondásosnak, a modern értékektől idegennek, sőt antiszemitának tűnhetnek, teológiája releváns a mai világunkban a vallási erőszak és a fundamentalizmus egyre növekvő veszélye miatt. Amikor megpróbálta megtisztítani a kereszténységet zsidó elemeitől, Marcion a kultusz kritikájának alapjait az erőszakos Istenre és az erőszak isteni ihleteire alapozta. Marcion úgy vélte, hogy az ószövetségi Isten (Jahve) valójában ugyanaz, mint a teremtő vagy az anyagi világ, ahonnan menekülnünk kell. Szembenézett azzal, hogy Isten erőszakos cselekedetei az újszövetségi Isten békés természetével és jellemével.

1. BEMUTATKOZÁS

A New York -i 2001. szeptember 11 -i támadások óta történészek, szociológusok és politikusok egyetértenek abban, hogy jelenleg vallásos ébredés zajlik, ami sajnos mindhárom monoteista hit vallási erőszakához is vezet.

A tudósok felvetik a kérdést, hogy mi az eredete ennek a vallási fundamentalizmusnak, amely végül erőszakhoz vezet? Nem szabad szem elől tévesztenünk a vallást, amikor megmagyarázzuk ezt a jelenséget.

Hiba lenne azt hinni, hogy a vallás csupán közvetett oka az ilyen típusú erőszaknak. Az, ahogyan egyes vallások képviselik Istent, mély következményekkel járnak abból a szempontból, hogy mennyi a vallási erőszak. Barbagglio teológus (1992: 5) ezt magyarázza:

Köztudott, hogy a vallási szimbólumok befolyásolják a magatartási kódexeket, olyan mértékben, hogy egy vallási közösség megtartja némi homogenitását Istenével; ha a közösség úgy véli, hogy Istene erőszakos, még akkor is, ha nemes és igazságos célokból van, akkor maga a közösség lesz erőszakos.

Mint ilyen, az erőszakos Isten imádata általában több vallási erőszakot inspirál, mint a békés Isten imádata.

Elvárható, hogy a valláshoz folyamodó kortárs csoportok igazolják az erőszakos cselekedeteket, hogy erőszakos vonást tulajdonítsanak Istenüknek. Ez az erőszak lehet hétköznapi (Isten beavatkozik a történelembe, hogy végrehajtsa az erőszakot), vagy eszkatologikus (Isten várja az utolsó időket, hogy büntetésként erőszakot hajtson végre). Ugyanaz az Isten elrendelheti az erőszakot szigorú törvények segítségével, vagy buzdíthat katonai hadjáratokat. Vitatható, hogy a judaizmus, a kereszténység és az iszlám szent könyvei erőszakos Istent képviselnek -e. Úgy tűnik, hogy az erőszakos istenség néhány képe előfordul a héber Bibliában, a keresztény Bibliában és a Koránban. A fő különbség azonban a szövegek értelmezése.

Tekintettel az összes vallási erőszakra, amely a világ számos részén zajlik jelenleg, bölcs dolog figyelembe venni a 2. századból származó homályos személy, Sinopei Marcion örökségét. A kereszténység az egyik legnagyobb eretneknek tekinti; filozófiai és teológiai aggályai azonban különösen aktuálisak lettek abban az időben, amikor újra megjelenik az erőszakos istenkép. Manapság Marcionra olyan szerzőként emlékeznek, aki teológiai és filozófiai rendszert hozott létre, amely túlzottan extravagáns, ha nem ellentmondásos. Ugyanakkor ő volt az egyik első keresztény szerző, aki figyelembe vette az erőszakos Isten problémáját, és ezen túlmenően az erőszakot, amelyet egy ilyen kép inspirál. Sok korabeli vallási fanatikussal szemben, akik hajlandóak ölni Isten nevében, Marcion nem volt hajlandó imádni egy olyan istenséget, amely népirtásokat parancsol, szigorúan büntet és merev törvényeket ír elő.

Marcion megpróbálta elképzelni a kereszténység egyik változatát, amely nem imádja az erőszakos Istent. Ennek érdekében kizárta vallásából a keresztény vallás mély zsidó örökségét. Bár Marcion sok vallási elképzelést védett, amelyeket jelenleg sajnálatosnak tartanak, legalább megpróbálta elszakítani a szentet az erőszaktól; ez nagyon aktuális a mai társadalmunkban, amelyet vallási erőszak sújt. Ez a cikk az isteni erőszak problémájával foglalkozik, mint a marcionizmus történelmi felemelkedésének egyik fő motívumával, és azzal, hogy ez a teológiai rendszer, bár széles körben eretneknek tekintik, érdemben hozzájárulhat a világbékéhez.