Szkíta kicsek (II)

 

Az előző alkalommal a férfiakra vonatkozó adatcsomagot tettem közzé, most pedig a nőkre, az asszonyokra vonatkozót próbálom megismertetni. 

Ehhez egy másik szkíta kincset, egy szkíta övcsatot mutatok be, hiszen ezek használat közben is jeleztek valamit a gazdájuk számára. Ott ül az asszony is, lássuk mi volt az! 

A legelső amit talán tisztázni kell, az az asszonyállat fogalma. Ugye azt senki nem gondolja komolyan, hogy régen, mikor azt mondták az asszonynak, hogy állat, akkor a férfi, vagy aki mondta, komolyan gondolta amit mondott. Ez teljesen elképzelhetetlen lett volna. Ehelyett mikor az állat szót az asszonyra mondták, akkor mint "állapot" szót értettek ezen, tehát mint "asszonyi állapot" kifejezést értettek alatta. Ez pedig a nőnek az az állapota amikor megfogan, vagy mai furcsa szóval élve terhes lesz. Ez tehát az állapot szavunk eredete, csak az utóbbi pár száz évben ment át ebbe az igen furcsa trágákodásba. 

Ezen a kicsen tulajdonképpen négy féle fucsaság jelenik meg. Ép a jobb oldalon ül egy nő, ő az aki nézi ami körülötte történik, ölébe támasztva egy halott fejét, és kapcsolódik egy fához. Az élet fájához. De mi történik körülötte? Ezt a ló jelzi éppen, ami nem két ló, hanem tulajdonképpen egy ló, csak az állapota változik időközben, mintha megváltozna az idő: a lóbol kettő lett. De hát ez baromság, ezt tudjuk, soha nem lessz egy lóból kettő ló, az egyszer biztos. Tehát ez egy ló. Egyébként meg lehet próbálni úgymond hunyorítani (Hunor) addig, ameddig kettő lesz a lóból, magyarul szólva, amíg kettőből lesz négy. Itt az idő változik meg. 

Aztán a halott ember, a nő ölébe hajtva a fejét. Ez ugyanaz mint a lónál, kettő lesz belőle. A halott ugyanaz az ember mint aki ül, csak meg kell nézni az arcát. Itt is el lehet játszani a hunyorítással (Hunor), egészen addig, ameddig kettő lesz belőle. Köztük egy nemezes íj van, szegény halott azt hagyta maga után. 

Az viszont biztos, hogy itt egy asszony van, nem kettő. Ő csak ül és néz. Nézi a lovat, nézi a harcost, meg a tegezt. És közben megváltozik az idő, ő pedig ott ül, és néz. Látja a jövőt. Időben lát. 

És ez olyan szép!