2022. szeptember 16., péntek

Hogyan halt meg a Fiú?


"Ha valakiben halálos ítéletre való bűn van, és megölik, és felakasztatod azt fára: Ne maradjon éjjel az ő holtteste a fán, hanem temesd el azt még azon a napon; mert átkozott Isten előtt aki fán függ; és meg ne fertéztessed azt a földet, amelyet az Úr, a te Istened ád néked örökségül." 5Mózes21:22-23

Hát így. Ahogyan a Mózes könyve is mondja. Ha valakiben halálos ítéletre szóló bűn van, akkor azt a következő módszerekkel lehet megölni: fojtás, égetés, kard és kövezés. Csak ezzel a négy lehetőséggel lehet megölni valakit, ezen kívül nem lehet. Aztán ez után, ha megölték, csak utána jön a fára akasztás. Írja is a szöveg: "megölik, és felakasztod azt fára..." Tehát egy halottat, egy megöltet akaszthattak a fára, egy halott embert, aki már nem él, ami átokká lett, ami jelezte az átkot. És hogy ne maradjon éjjel is a holtest a fán, ezért kellett még aznap eltemetni: mert Isten előtt átkozottá vált, aki a fán függött. És ha eltemetik, akkor nem fertőztetik meg az a föld, amit Isten adott. 

A kereszten tehát nem a Fiú halála ment végbe, mégcsak nem is Jézus, mint a Fiú halála ment végbe, hiszen Isten már előzőleg halalra adta a Fiút, hanem az átokká levés, hogy Krisztus átokká lett, ez ment végbe a kereszten. Hogyan is mondja ezt Pál?

"Mert akik törvény cselekedeteiből vannak, átok alatt vannak; minthogy meg van írva: Átkozott minden, aki meg nem marad mindazokban, amik megirattak a törvény könyvében, hogy azokat cselekedje." Gal3:10

"Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká levén érettünk; mert meg van írva: Átkozott minden, aki fán függ:" Gal3:13

Akkor most hol van Jézus, aki megváltotta az embereket, akinek a vére eltörölte azt a sok bűnt? Sehol, mert ott van helyette a Krisztus, aki fán függ, és átkozott lett. És aki hisz benne, azzal ez lesz:

"De az Írás mindent bűn alá rekesztett, hogy az ígéret Jézus Krisztusban való hitből adassék a hívőknek. Minekelőtte pedig eljött a hit, törvény alatt őriztettünk, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig. Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké lett, hogy hitből igazuljunk meg. De minekutána eljött a hit, nem vagyunk többé a vezérlő mester alatt. Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztusban Jézusban való hit által. Mert akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöztétek fel." Gal3:22-27

Felöltözték a Krisztust, akik a Krisztusba keresztelkedtek meg.  A "krisztus keresztje", a "kereszt botránya" nem az volt, hogy a "felkent/krisztus/messiás" meghalt, (a meghaló messiás képe létező elképzelés volt a zsidó értelmiség körében, ez nem lett volna botrányos), hanem az, hogy a "felkent/messiás/krisztus" átkozott lett, a törvény átkát viselte el. Pálnál azért "krisztus keresztje", mert az nem a halál, hanem az átok helye.

Pál tehát a Krisztust hirdette, mint megfeszítettet, és ezzel az volt a célja, hogy a Krisztushitből, az Isten Fiába vetett hitre juttassa hallgatóságát. Pál a láthatót azonosította a Krisztussal, a láthatót, mint a Krisztussal megfeszített óemberével, önmagát pedig, a nem látható, belső, megújult szellemi emberrel: „Mert most tükör által, homályosan látunk…” (1Kor13:12). „Nézzétek csak a szem előtt való dolgokat! Ha valaki elhitte magáról, hogy a Felkenté (Krisztusé), az magából kiindulva vessen azzal számot, hogy amint ő a Felkenté (Krisztusé), úgy mi is.” (Csia; 2Kor 10:7)

Pál tehát Krisztusban (aki nem azonosítható Jézussal) egy isteni megoldást látott a törvény átkára, a törvény erejére, hiszen Pál szerint a bűnnek nincs ereje a törvény nélkül. Pál szerint a bűn okozza a halált, de a bűn az erejét a törvénytől kapja. Farizeusként viszont nem tagadhatta meg a törvényt, az számára szent, és sérthetetlen volt. Ezért az írások alapján egy olyan koncepciót látott megvalósulni, ami szerint „a törvény vége Krisztus” (Róma10:4), vagyis az Isten által felkínált, Krisztus engesztelő áldozatának elfogadása révén egy szellemi, megújult állapotban létezést a Krisztusban, ahol már nem hat a törvény átka, ahol nem a hústest uralja az emberi gondolkodást és cselekedeteket. Ez úgy lehetséges, hogy az ember már nem azonos önnön önmagával, akit a tükörben lát nem más, mint a Krisztus. Így válik érthetővé, hogy Pál miért „hitből hitbe”, és nem hitből és cselekedetekből egyszerre látta az Isten előtti megigazulás jézusi útját. „Sőt magunk is halálra szántuk magunkat, hogy ne bizakodnánk mi magunkban, hanem Istenben, aki feltámasztja a holtakat…” (1Kor1:9)