Fiú (υἱός- huios) Krisztus (χριστός- christos) Úr (κύριος- kyrios)

Bevezetés

A keresztény hagyomány a „Fiú”, a „Krisztus” és a „Kyrios” fogalmait többnyire egymással felcserélhető megnevezésekként kezeli. E tanulmány kiindulópontja azonban az a felismerés, hogy ezek a kifejezések nem pusztán címek vagy szinonimák, hanem különböző létállapotokat jelölnek.

Ez a megközelítés nem a történeti–dogmatikai hagyományból indul ki, hanem egy ontológiai olvasatból, amely a lét változására és az egzisztenciális átalakulásra helyezi a hangsúlyt.

Az ember hajlamos arra, hogy amit lát, azt tekintse valóságnak. A testet, a mozgást, a születést és a halált. Úgy gondolja, hogy az élet az, ami most történik, és a halál az, ami ezt megszakítja. De van egy másik nézőpont is — egy olyan, amely szerint az, amit életnek nevezünk, már eleve nem az, aminek hisszük.

Ez a gondolkodás különösen erősen jelenik meg Pál apostol írásaiban. De nem közvetlenül, nem rendszerezve, hanem szétszórtan, feszültségekben, ellentmondásnak tűnő mondatokban. Ezek mögött azonban egy mélyebb összefüggés húzódik meg.

"... az Egyház, mint Krisztus élő teste..."

Van hazánkban egy blog, ahol két bejegyzés is született a most hétvégén történt választásokról. Mind a kettő írás lényege az, na mindegy is, hogy mi a lényege, ami a fontos dolog a blogon, hogy a második bejegyzés hozzászólásai között egy hozzászólásban ez hangzott el: "...az Egyház, mint Krisztus élő teste...". 

Na ez az, ami egy nagy hazugság! Ilyen ugyanis nincs leírva sehol, hogy Krisztus ÉLŐ teste az egyház! Inkább úgy van ez, hogy a krisztus/felkent teste az egyház, a krisztus/a felkent pedig a halott Fiú (aki már feltámadt, és Kyrios/vagyis Úr lett belőle).  Valahogy így: "Ti pedig  krisztus/ felkent teste vagytok, és tagjai rész szerint!" Kor12:27 Az egyház tehát a krisztus teste, és a test egy, de a tagjai sokan vannak. "Ha pedig az egész egy tag volna, hol volna a test? Így azonban sok tag van ugyan, de egy test." 2Kor12:19-20 

Egy halottnak nem lehet ÉLŐ a teste. Az egyház a krisztus teste, de nem az élő teste, ezt sehol sem mondja Pál. Egyszerűen a teste. A tagjai pedig a gyülekezetbe, a templomba járó hívők. Van aki prédikál, valaki nyelveken beszél, valaki magyarázza ezt, s van akinek tisztátalan a feladata. A tagok azonban nem élők! Csak az új emberük, a fiúságuk él őbennük.

Így van ez! Krisztusnak nem lehet élő teste az egyház!

Na, minden jót!

σατανᾶς -שָׂטָן (szátán)- ellenfél, vádló- akadályozó

A "sátán" szó 27 alakalommal jelenik meg az Ószövetségben, és 36 alkalommal jelenik meg az Újszövetségben. Ez az ószövetségi 27 előfordulás nem egyformán „Sátán”, hanem sok helyen használják mint ellenség, akadályozó: "És ellenséget támaszt az Úr (יְהוָה- JHWH) Salamonra...." „És JHWH támasztott egy szátánt Salamonnak” 1Kir:11:14 Fontos, hogy itt JHWH az, aki „sátánt” támaszt, de itt a sátán nem az ördög, hanem a JHWH által felállított ellenfél.  A szót emberekre is használják politikai ellenfél, vagy hadvezér szerepben is. Az igazi sátán specifikus szerepben csak néhány helyen jelenik meg: Jób 1–2; Zak 3; 1Krón 21:1. Azonban nagyon fontos, hogy a 27 előfordulásból csak nagyon kevés helyen jelent különleges szereplőt, és a legtöbbször nem egy név, tehát nem egy személyes ördög. A sátán nem egy alapfogalom, hanem egy működés, vagy viszony, tehát többségében "ellenfél", ritkán a "vádló", tehát nem ördög, mint személy. A köztes időszakban, ami nagyon fontos, a zsidó irodalomban a vádló önálló lény lesz, megjelenik a gonosz hatalom gondolata, és itt születik meg az a kép, amit az Újszövetség már használ. 

διάβολος (diabolos)- vádló, rágalmazó, ellenség

A διάβολος (diabolos) szavat úgy fordítják görögről magyarra, hogy ördög. Az Újszövetség szövegében 37–38 alkalommal fordul elő. A pontos szám attól függ, hogy egyes szövegváltozatokat hogyan számolnak, de ez a standard tartomány. Ez nem túl sok, ha figyelembe vesszük az egész Újszövetséget. A „διάβολος” szó eredetileg nem egy „lényt” jelent feltétlenül, hanem funkciót (vádló, ellenséges szerep).

Digitális személyazonosító

"Rengeteg információ volt arról, hogy mit is jelent valójában a digitális személyazonosító bevezetése, és kiterjesztése. És mindíg tartd szem előtt: egy olyan államban ahol a polgárok mindent tudnak a kormányukról, azt nevezik demokráciának. Egy olyan államban viszont, ahol a kormány mindent tud a polgárokról, azt nevezik zsarnokságnak. Soha ne jussunk el odáig!"  Anderson Christine Margarete (Anderson Christine)

az Európai Parlament képviselője

Kűriosz- „κύριος”

A "kűriosz", vagyis az "Úr" szó, Pálnál minden esetben a feltámadt krisztust, a felkentet jelöli! Amikor Isten Fia meghalt, akkor ő részesült  testben és a vérben, vagyis megtestesült, és krisztussá vált. A krisztus tehát egy teológiai cím, aki nem Jézus. Tehát amikor krisztus, a felkent feltámadt, Úr, vagyis Kűriosz lett belőle. A kűriosz egy hatalmi cím, nem úgy, mint a krisztus, ami egy teológiai cím. Krisztusnál, a felkentnél soha nem a néven, hanem a kozmikus szerepen van a hangsúly.

Pál kedvenc kifejezése "ἐν Χριστῷ" a krisztusban van: „Ha valaki Krisztusban van, új teremtés.” 2Kor5:17 Ez a formula 80- 90 szer fordul elő, és sehol nincs ott a Jézus szó, nem úgy szól a szöveg, hogy "Ha valaki Jézus Krisztusban van, új teremtés..."! Ezért a teológiai részekben általában a krisztus a kulcsszó, ahogyan itt is: krisztusban, nem pedig Jézusban. Ezért a teológiai érvelésekben gyakran a krisztus- felkent dominál. 

Elohim- JHWH (Elohim)

Pál ott tévedett nagyot, hogy az evangéliumot az ember önmeghalásához, krisztusban levéséhez kötötte, miközben az evangélium valójában nem más, mint a halál megszűnésének híre. Pontosabban ez sem igaz, mert Pál ugyan észlelte önmagában a szellemit (Gal1:16), azt gondolta, hogy ez a szellemi, ez a láthatatlan fog az elragadtatással megjelenni. Arra viszont nem gondolt, hogy ez a valami, ez a szellemi amit érzett, éppen Istent próbálja meg legyőzni. Hiszen nagyon sokan voltak, akik szellemileg olyanok akartak lenni, mint Isten. Nézzük hogyan!