Támadjátok meg a HáromNév Modellt!

Ha tévedek, mutassátok meg Pál szövegéből — ne a hagyományból, vagy domatikai rendszerből!

A HáromNév Modell nem azt kéri az olvasótól, hogy higgyen nekem. Éppen ellenkezőleg: azt kéri, hogy vizsgálja meg Pált pontosabban, mint ahogy eddig megszokta. Ha a Fiú, a Krisztus/Felkent és az Úr/Kyrios Pálnál valóban pusztán ugyanannak a személynek felcserélhető nevei, akkor ezt nem dogmatikai reflexből, hanem a páli szövegek belső rendjéből kell kimutatni.

A kérdésem egyszerű: Pál nevei felcserélhetők-e?

Mondhatjuk-e minden következmény nélkül ott is, hogy „Krisztus”, ahol Pál „Fiút” mond? Mondhatjuk-e ott is, hogy „Fiú”, ahol Pál „Úrról” beszél? Mondhatjuk-e, hogy a „Fiú elküldése”, a „Krisztus halála” és az „Úrrá tétel” ugyanannak a teológiai pontnak három díszítő megnevezése?

Ha igen, akkor a HNM összeomlik.

Ha nem, akkor a HNM-et nem lehet egy vállrándítással elutasítani.

A HáromNév Modell nem végső ítéletként született, hanem vizsgálati kihívásként. Ha téves, cáfolható. De ha cáfolni akarjuk, előbb komolyan kell venni Pál saját névhasználatát.

És Jézussal mi van? 

A HáromNév Modell nem tagadja Jézust, hanem nem engedi, hogy a Jézus-név előzetesen elnyelje Pál többi nevét. A kérdés nem az, hogy a későbbi keresztény hit hogyan azonosította Jézust, a Krisztust, a Fiút és az Urat, hanem az, hogy Pál szövegeiben ezek a nevek mikor, milyen összefüggésben és milyen teológiai funkcióval jelennek meg.

Ha Pál „Fiút” mond, nem szabad automatikusan „Jézust” olvasnunk helyette. Ha Pál „Krisztust” mond, nem biztos, hogy ugyanazt a jelentésréteget aktiválja, mint amikor „Jézus Krisztust” vagy „Úr Jézus Krisztust” mond. A Jézus-név szerepe ezért nem előfeltétele, hanem tárgya a vizsgálatnak. A HNM nem Jézus-ellenes modell. Inkább annak a kérdésnek a modellje, hogy Pálnál a Jézus-név mikor és hogyan kapcsolódik hozzá a Fiú, a Krisztus/Felkent és az Úr/Kyrios névrétegeihez.

A HáromNév Modell nem törli Jézust Pálból. De nem is kezdi azzal, hogy minden páli név mögé automatikusan a későbbi dogmatikai Jézus-azonosságot írja. A HNM számára Jézus nem előre eldöntött magyarázat, hanem vizsgálati pont. Azt kell megmutatni, hogy Pálnál a Jézus-név hol áll önállóan, hol kapcsolódik Krisztushoz, hol kapcsolódik az Úrhoz, és milyen viszonyban áll a Fiú kijelentésével. Ha ez a névhasználat következetesen egybeolvasztja a kategóriákat, akkor a HNM gyengül. Ha viszont különböző funkciók és állapotok mentén mozog, akkor a HNM-et nem lehet azzal elintézni, hogy „Pál természetesen végig Jézusról beszél”.

Minden jót!