A hitvallásokról

Mi történik akkor, ha egy később hozzáadott név vagy cím nemcsak szövegváltozat lett, hanem hitvallási azonosítóvá vált? Nem az a kérdés, hogy ki akarjuk-e törölni azt, akit sokan vallanak, hanem az, hogy van-e jogunk hitvallási bizonyosságot építeni olyan névalakra, amely a korábbi szövegrétegben nem biztosan állt ott. Ha egy későbbi névbővítés dogmatikai azonosítóvá válik, akkor a szövegkritika nem rombolja a hitet, hanem megmutatja, hol olvastuk vissza a későbbi hitvallást a korábbi szövegbe.

A név elhagyása nem hitellenes törlés, hanem annak felismerése, hogy a hitvallási névalak nem mindig azonos a legkorábbi szövegalakkal.

„Ezért, szent testvérek, a mennyei elhívás részesei, figyeljetek hitvallásunk apostolára és főpapjára: Jézusra, arra, aki hű ahhoz, aki őt rendelte, amiképpen Mózes is hű volt Isten egész házában. .” Zsidó3:1-2

"Annakokáért szent atyafiak, mennyei elhívásnak részesei, figyelmezzetek a mi vallásunknak apostolára, és főpapjára, Krisztus Jézusra, aki hű ahhoz, aki őt rendelte, valamint Mózes is az ő egész házában." Zsidó3:1-2

"Ezért, szent testvérek, a mennyei elhívás részesei, figyeljetek hitvallásunk küldöttére és főpapjára: arra, aki hű ahhoz, aki őt rendelte, amiképpen Mózes is hű volt Isten egész házában." Zsidó3:1-2

Bár ez nem kimondottan páli levél, mégis fontos, hogy mi van odaírva. Itt nem azt tudjuk mondani, hogy eredetileg semmilyen Jézus nem volt ott. A fő kritikai szövegben Jézus ott van. A kérdés inkább az, hogy a Krisztus hozzáadása későbbi-e. Ha valaki itt automatikusan „Jézus Krisztust” vall, akkor már egy bővített, hitvallásilag megszokott névalakból olvas vissza. Egyes szövegkiadásokban és fordításokban benne van a „Krisztus”, de a kérdés az, hogy az eredeti görög kritikai szövegben biztosan ott áll-e. 

Vagy akkor mi van, ha az eredeti szövegben, amit nem ismerünk, nincs ott egy név sem? A szövegkritika alapján mindíg a legrövidebb olvasat az, ami jónak és eredetinek tűnik. Tehát ha nincs semmilyen név az eredetiben, sem Jézus, sem Krisztus Jézus, akkor nagyon szépen kijön, hogy Zsid 3,1–2-ben a hangsúly nem egy életrajzi néven van, hanem egy funkción: az a valaki, aki mennyei küldöttként és főpapként hűséges az őt rendelő Istenhez.

Itt van egy másik rész is:

"Azt azonban látjuk, hogy Jézus, aki egy kevés időre kisebbé tétettet az angyaloknál, a halál elszenvedéséért dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hogy az Isten kegyelméből mindenkiért megízlejje a halált." Zsidó2:9

Azt persze ne feledjük, hogy ezeknél a részeknél a Jézus szó nomina sacraként szerepel.

A HNM számára ez azért fontos, mert megmutatja: a nevek nem semlegesek; egy hozzáadott cím képes átállítani az egész értelmezési mezőt. 

Minden jót!