A krisztusi erkölcs

Fontos tudni, még az elején nagyon fontos dolog tudni, hogy olyan, mint krisztusi/felkent erkölcs nincs. Ezt nagyon gyorsan le kellene állítani a közbeszédből, mert így nem fogjuk tudni elmondani a világnak azt, amiért itt vagyunk: mégpedig azt, hogy a krisztus/a felkent, egy halotti állapotot, egy halotti erkölcsöt jelöl. Azt csak olyan emberek mondják, akiknél a krisztus/a felkent egy feltámadt, egy nagyszerű állapot. De hát Pál nem egy feltámadt, hanem egy felkent, egy halotti állapotra utal, amikor azt mondja, hogy felkent/krisztus. Ezt kellene kimondani.

Kimondani amúgy egyszerű lenne, csakhát a mondandónk elé becsúszik az a szó, hogy Jézus. Azt nem tudom Pál hogyan képzelte azt, hogy Isten hogy ölte meg a Fiát. Ezt nem tudjuk, csak sejtésünk lehet, hogy fojtással. Lehet hogy fojtással. De ezt nem tudom. Azt viszont tudom, hogy Pál szerint Isten a Fiát nem a kereszten ölte meg, hanem a keresztre feszítés előtt. Ezt mondja az a három ige amire hallgatunk, és amit a magunkévá tettünk, nem akarva meghazudtolni Pált (Róma8:32; 1Kor11:23-24; Filippi 2:6-8;).

Akkor tehát egy halottnak vannak-e erkölcsei? Hogyan lehetséges az, hogy egy halottnak erkölcse van? Ez itt a kérdés.