Vannak kutatók, akik az Ézsaiás/Izaiás mennybemenetele (Ascensio Isaiae), ószövetségi apokrif apokalipszisben vélik felfedezni a Gal1:16-ot. Bár kissé spekulatív, de nagyon is racionális elképzelés, hogy amikor Pál a szent iratokról, meg pergamenekről és hártyákról beszél, akkor a Septuaginta mellett, hasonló zsidó apokalipszisekre utalhat. Isten formájából az emberek formájába kerül a mennyei alak, aki a formaváltásig a hasonlatosság állapotából kerül "emberi formába", majd Isten által halálra adatva testesül meg.
Nagyon fontos tudni, hogy a felakasztás, vagy fára szegezés az nem volt megengedett kivégzési mód a Tóra szerint. Négy lehetséges kivégzést alkalmaztak: fojtás, égetés, kard, és kövezés. A lényeg az, hogy csak a kivégzés után akasztottak fára. Tehát a fára akasztott már egy halott, egy holttest volt, ami átokká lett, ami jelezte az átkot. Pál is erre utal, amikor azt mondja, hogy a Krisztus/Felkent átokká lett. A kereszten tehát nem a Fiú halála ment végbe, vagy történt meg, hiszen azt Isten már előzőleg megtette, halálra adta a Fiút.
A Róma 1:17 versben Pál úgy fogalmaz, hogy "hitből hitbe". Ez azért különös, mert ez a kifejezés a “hitből hitbe” véleményem szerint NEM azt jelenti Pálnál, mint amit egyik vitapartnerem szerint jelöl. Olyan nincs, hogy “ebben a kontextusban” ezt jelenti, más kontextusban meg mást jelent. Tudjuk, hogy a hit a “nem látható dolgok létéről való meggyőződést” jelenti, és nem a hit megerősödését önmagunkban, a hit növekedését. Ez a rész viszont már a “hitbe” része a páli evangéliumnak. Ide, a hitbe (a nem láthatóról való meggyőződésbe), Pál szerint csak és kizárólag “hitből” lehet eljutni. Milyen hitből? Az engesztelő áldozatba vetett hitből? Nem, hanem a Krisztus- “hitből”. Tehát a “hitből hitbe” kifejezés a következőt jelenti: Krisztus- “hitből”, a nem láthatóba vetett “hitbe”. A Krisztus- hitből, a Fiúba vetett hitbe. Nincs, nem létezik az egyik a másik nélkül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése