Elohim- JHWH (Elohim)

Pál ott tévedett nagyot, hogy az evangéliumot az ember önmeghalásához, krisztusban levéséhez kötötte, miközben az evangélium valójában nem más, mint a halál megszűnésének híre. Pontosabban ez sem igaz, mert Pál ugyan észlelte önmagában a szellemit (Gal1:16), azt gondolta, hogy ez a szellemi, ez a láthatatlan fog az elragadtatással megjelenni. Arra viszont nem gondolt, hogy ez a valami, ez a szellemi amit érzett, éppen Istent próbálja meg legyőzni. Hiszen nagyon sokan voltak, akik szellemileg olyanok akartak lenni, mint Isten. Nézzük hogyan!

Az Ószövetségben kétféle Isten van jelen: az egyik Elohim, a másik JHWH (Jahve, vagy Jahve Elohim). Az Elohim a teremtő Isten, az, aki sohasem nevezi meg magát, egy kozmikus életforrás, de nem személyes megszólíthatóság. Az ő uralkodása alatt nincs halálkérdés, nincs törvény, és nincs bűn. Elohim nem beszél a halálról a teremtéstörténetben. A halál nem Elohim- teremtés.  

Aztán az általam már megkérdőjelezett 1Móz2:4 első sorában megjelenik a JHWH (Elohim), ami nem egy véletlenszerű szerkesztés, hanem itt két világ kerül egymással szembe: a halál nyelve itt jelenik meg először. Hogyan szól ez a mondat: "...mert amely napon eszel róla, halállal halsz." 1Móz2:17, szó szerint "halállal halni fogsz". Ez nem egy költői dísz, hanem egy héber hangsúlyozó forma. Mit jelent ez a héberben? "A halál rendjébe lépsz be, és ennek a vége meghalás." Ez nem egy azonnali eseményt jelez, hanem egy állapotba kerülést. Ha a mondat azonnali fizikai halált jelentene, akkor Ádámnak aznap meg kellett volna halnia. De nem halt meg, mert nem ezt jelenti, inkább ezt: "a halál alá kerülsz", vagy ezt: "A halál hatókörébe lépsz." Ez nem Elohim nyelve, ez JHWH (Elohim) megszólalása: a parancs és a következmény összekapcsolódása. Itt a halál rendje lép működésbe. A mondatot JHWH Elohim mondja ki, nem Elohim önmagában. 

Aztán az 1Móz4:26 már az Ószövetségben jellemző JHWH (Jahve) akkor jelelnik meg, amikor Káin megöli Ábelt,  és Ádám "ismeri az ő feleségét, és az szüle néki fiat", és ez lesz Séth, Ádám Séthnek nevezi el. Itt nagyon össze van keverve a dolog, két okból is. Ádám itt úgy viselkedik, mint egy férfi, aki a feleségének gyereket csinál, és Séth is megjelenik, aki Ábel helyett egy más magot képvisel. Ha összevetjük az ötödik fejezettel, akkor ott egy teljesen más Ádám jelenik meg, egy olyan Ádám, aki a saját képére és hasonlatosságára nemz egy fiút, akit Séthnek nevez el. Ez az Ádám nem ismeri a feleségét, nincs neki felesége, nem úgy nemz, hogy egy asszonyt is bevon az aktusba, hanem egész egyszerűen nemz. A JHWH kifejezés nem szerepel ebben a versben, itt az Elohim áll. Nézzük meg a szöveget:

1Móz 5:1

זֶה סֵפֶר תּוֹלְדֹת אָדָם

בְּיוֹם בְּרֹא אֱלֹהִים אָדָם

בִּדְמוּת אֱלֹהִים עָשָׂה אֹתוֹ

Zeh sefer toldót Ádám,

bejó́m beró Elohim Ádám

                                                                bidmút Elohim ászá ótó.

Itt kizárólag Elohim szerepel, itt, ebben a versben nincs JHWH. Ez az 1 Mózes nyelvezete, nem egy narratívát visz tovább, hanem ez egy összegző visszautalás, egy teremtési alapállítás. Itt nem kapcsolat, nem parancs, nem ítélet van fókuszban, hanem az ember (Ádám) eredeti státusza, az élet alapformája, az isteni képmás megjelenése. Ezek Elohim kijelentsek, nem JHWH kijelentések. Visszalép az ontológiai alaphoz. Az ember (Ádám) definíciója nem más, mint Elohim képmása, ezért ez Elohim tükröződése, nem JHWH parancsa. 

Tudomásom szerint a kersztény tanítás az, hogy amikor az 1Mózes2:17-ben ezt mondja JHWH, akkor Ádám valóban meghalt, de nem látható módon, hanem szellemileg! Igen, az egyik fő tanítás a kereszténységben, hogy itt Ádám valóban meghalt, de nem testileg, hanem szellemileg. A fizikai állapota megmaradt, de mivel nem élt szellemi éleltet, mert nem volt képes rá, ezért a halál, amit el kellett hordoznia, az a testi létnek a következménye volt. Itt persze Ádám egy női és egy férfi közül a férfi volt, nem úgy mint eredetileg.

Mit mondtunk eddig: hát azt, hogy a biblia teremtéstörténet szerint nem a szövetségi, ítélő, határt szabó JHWH-ról, hanem a teremtő, életet adó Elohimról beszél a biblia, akihez az ember eredeti léte tartozik. A halál megjelenése előtt is Elohim modja meg ki az ember (Ádám), és kik az emberiség, akiket Ádám az ő képére és hasonlatosságára nemzett. 

Ez volt a századik bejegyzés, ennek örülni kell! Na, lehet hogy jövök még, majd meglátom, addig is: Minden jót!