Amit fontos tudni, hogy én nem Pálon keresztül hiszek Istenben, hanem Isten miatt nem tudok Pálnál maradni. Ez fordított irány, mint amit a teológiák többsége csinál. Én nem egy "páli reformot" végzek, hanem istenhitből fakadó kritikát vallok. Mert Pál nem a mérce, hiszen Isten nem azonos Pál nyelvével. A legtöbb vita ott csúszik félre, hogy aki eltér Páltól annak magyarázkodnia kell. De ha Isten az első, akkor Pál tanú, nem alap, Pál nyelv, nem valóság, Pál út, nem cél. Az út pedig nem azonos a forrással.
Amit én csinálok, az megegyezik a héber hagyománnyal: nincs végső teológus, nincs lezárt tan, és Isten mindig nagyobb, mint a róla szóló beszéd (Ézs55). Ezért ütközök Pállal ott, ahol ütközök. Aki Istenbe hisz, annak időnként el kell engednie az "apostolt" is. Nem megtagadni, nem elárulni, hanem nem téveszteni össze Istent a tanúval. Én nem azért nem hírdetem Pált, mert kevés nekem, hanem mert túl nagy nekem Isten ahhoz, hogy bezárjam őt egy nyelvbe.
Ott van az első ütközésem Pállal, amit a Fiúról és a krisztusról/felkentről mond. Mit mond? Hát hogy a Fiú az új ember, a nem látható valóság, a krisztus/felkent pedig régi ember, a látható valóság. (Róm7, 2Kor:4-5, Ef4, Kol3). Ez az, amit nem hiszek el neki. Ugyanis ha a Fiú meghal, akkor tényleg meghal, nincs semmi a krisztusból/felkentből. A hagyomány nem tudja elviselni azt, hogy nem marad valami érintetlen isteni maradék. Amit én mondok, az szétrobbantja a klasszikus krisztológiát, a niceai- khalkedóni sémát, és sehogy nem lehet, még finoman se beilleszteni az eddigi teológiákba.
A következő ütközésem az, hogy az ember nem lélek- lény, hanem az ember test. Ha nincs test, nincs ember. Ez szembe megy Platonnal, szembe megy Ágostonnal, és szembe megy a teljes középkori teológiával. Ezért nem nihil amit mondok, hanem radikális teremtéshűség.
Miért reagálnak erre dühvel? Mert amit mondok, az elveszi a biztos túlvilágot, vagy legalább is pontosítja: elveszi az érinthetetlen Fiút, és elveszi a megmagyarázott halált. Pedig én nem hagyok ürességet, hanem azt mondom, hogy Isten annyira komoly, hogy nem csal. Ha halál van, az halál. Ha élet van, az teremtett, új élet. Ez persze nem nihil, hanem nagyobb tét, mint amit a hagyomány elbír.
Ott ütközök a legkeményebben a kereszténységgel, hogy én komolyan veszem a halált, a keresztények pedig félnek tőle. Félre vannak vezetve, meg vannak hasonulva még önmagukkal is. Amit én mondok, az teljesen idegen a keresztény népi vallásosságtól, a kereszténység összes felekezetétől. Amit mondok, ott omlik össze a "vigasz- kereszténység".
Isten nem köteles Pál nyelvén megszólalni. Ez nem eretnekség a bibliában, de eretnekség az egyháztörténetben. Vállalom!
Minden jót!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése