"Istennek igazsága jelentetik ki abban hitből hitbe" Róma 1: 17

A „Fiúságba vetett hit” nem közvetlen, nem önmagában adott. A Fiú nem hit-tárgy, hanem ontológiai forrás. Ami hitté válik, az a Krisztus (a Felkent) – az a testi–véres, halálon átesett, megtestesült állapot, amely láthatóvá, megfoghatóvá, követhetővé teszi azt, ami a Fiúban volt.

Amíg nincs Krisztus (Felkent), addig nincs hit. És amíg nincs hit, addig a Fiú csak ontológiai tény, nem hitbeli valóság. A Fiúságba vetett hit csak Krisztuson keresztül lehetséges, mert a Fiú nem jelent meg testben mint Fiú, hanem a halálban vált testté, és Felkentként (Krisztusként) lépett be a történelembe és az emberi tapasztalatba.

Barnabás pontosan ezt mondja más nyelven: nem a „Fiúba kell hinni”, hanem abban, aki „ἐν σαρκὶ φανεροῦται” – testben megjelenik, és a hit a testen, a szenvedésen, a véren keresztül keletkezik.

Ha egy mondatba sűrítem, ezt a tételt, így hangzik nagyon tisztán: A Fiú nem hit kérdése – a Krisztus az.  A Fiú a forrás, a Krisztus az esemény, a hit pedig az eseményhez kötött válasz.

Ez erős, és nem keresztény közhely, hanem radikálisan korai, pre-dogmatikus krisztológia. Ezért amíg nincs meg a krisztus, a felkent hit, nincs meg a Fiúságba vetett hit sem!

Pál nagyon pontosan értette azt, amiről beszélt! Értette, és tudta! De nem volt igaza!