balivi

Most olyan műveket fogok bemutatni, aminek egy része nekem is újdonságok voltak, de tartalmazzák a krisztus/felkent nevet, és nem beszélnek Jézusról! Összesen hatot fogok bemutatni, az utolsó két irat viszont nem tiszta kategóriák. A többire jellemző, hogy az első és a második században íródtak, mondhatni még az egyház megerősődése előtt keltek papírra. Némelyik majdnem a Bibilia része lett úgy, hogy a korai egyház elfogadta és használta az írást.

I. Odes of Solomon (Salamon zsoltárai) egy Krisztus-himnusz, Jézus-név nélkül

1. Történeti háttér

Az Odes of Solomon 42 himnuszból álló gyűjtemény, amelyet a legtöbb kutató Kr. u. 70–125 közé datál, valószínűleg szíriai–judeo-keresztény közegbe. Nyelve feltehetően szír/arámi, esetleg görög; a szerzőt gyakran egy johannita körhöz kötött, zsidó-keresztény szerzőnek tartják. A művet a 3–4. századi kéziratok őrzik (Pistis Sophia, Bodmer XI), de a hivatkozások (Ignatios, talán Justinus, Irenaeus) arra utalnak, hogy már a 2. század elején ismerték.

2. A „Krisztus” jelenléte és a „Jézus” hiánya

A kutatók kifejezetten rámutatnak, hogy a himnuszok soha nem nevezik nevén Jézust, viszont folyamatosan beszélnek „Fiúról”, „Isten Fiáról”, „Szeretett”-ről, „Felkentről”, „Logoszról”, „Úrról”. Egy tanulmány megfogalmazása szerint: „Az Odes of Solomon szövegében Jézus neve egyszer sem szerepel, noha a himnuszok nyilvánvalóan egy Krisztus-figuráról szólnak, aki üdvözít, megkeresztel, Lélekkel tölt be.” Vagyis itt tiszta „Krisztus-teológia” van, név nélkül.

3. Krisztus-kép az Odesben

A himnuszok Krisztus-figurája:

preegzisztens Fiú (Isten előtti, öröktől fogva létező),
aki leszáll,
megkeresztel (víz és Lélek által),
megpecsétel,
felemel a halálból,
egyesít a saját életével.

Az egész krisztológia nagyon közel áll János evangéliumához: Ige, fény, élet, víz, Lélek, újjászületés.

4. Azért fontos ez az irat, mert ez ténylegesen megvalósítja, amire vártam: egy olyan korai keresztény szöveg, amelyben a Krisztus-funkció jelen van, a Jézus-név viszont hiányzik. Ez komoly érv amellett, hogy a Krisztusra irányuló hit már akkor is létezett, amikor a történeti Jézus neve még nem volt „kötelező” elem a liturgiában.

II. 2 Baruch és 4 Ezdrás – Felkent (Messiás) Jézus nélkül

1. Történeti pozíció

A 2 Baruch (szír Báruk apokalipszise) és a 4 Ezdrás (2 Esdras 3–14) a Kr. u. 70 utáni időszak zsidó apokaliptikus iratai, valószínűleg 80–120 közé datálva. A jeruzsálemi templom pusztulása utáni trauma teológiai feldolgozásai:

– miért történt a pusztulás,

– mi az igazak sorsa,

– milyen lesz az eljövendő kor,

– ki az „eljövendő Felkent”.

2. A „Felkent” (Messiás) alakja

Ezek az iratok Messiásról, Felkentről beszélnek (héber māšîaḥ, görög christos a fordításokban), aki:

Dávid házából való,
ítéletet hoz a népek fölött,
igazságot szolgáltat Izraelnek,
bevezeti az „eljövendő világot”.

Itt a „Felkent” tiszta zsidó messiási alak – nincs keresztény Jézus-narratíva, nincs kereszthalál, nincs feltámadás-teológia.

3. Jézus név hiánya

Természetes módon sehol nem szerepel a „Jézus” név. Ezek még zsidó Messiás-iratok, de a későbbi keresztény olvasás számára ők is „Krisztus-próféciák” lesznek. Számomra ez azt mutatja meg: léteznek olyan „Krisztus-iratok”, amelyek történetileg Jézus előtt / Jézus nélkül formálják a Felkent fogalmát.

III. Papyrus 46 (P46) – Krisztus Pálnál mint önálló cím

1. Mi ez a papirusz?

A P46 az egyik legkorábbi fennmaradt Újszövetség-kézirat, kb. Kr. u. 175–225 közé datálják. Tartalmazza Pál leveleinek jó részét: Róm, 1–2Kor, Gal, Ef, Fil, Kol, 1Thess, Zsid (töredékesen).

2. Krisztus mint formula: „en Christō”, „dia Christou”

A kézirat tanúsága szerint Pál nagyon gyakran használja:

„Krisztusban” (en Christō),
„a Krisztus” (ho Christos),
„Krisztus által” (dia Christou),

úgy, hogy a „Jézus” név nem szerepel mellette az adott tagmondatban. Példák a Pál-korpuszban (a kritikus kiadások alapján):

Róm 8,10: „Ha pedig Krisztus bennetek van…”
1Kor 1,12: „…én pedig Krisztusé vagyok.”
Gal 2,20: „Élek pedig többé nem én, hanem Krisztus él bennem.”

Ezekben a görög szövegben nincs ott a „Jézus” név, csak a „Krisztus”. Ez a P46 kézirat hagyományában is így áll, ahol megmaradt a szöveg.

3. Mit bizonyít ez?

Nem azt, hogy Jézus ne tartozott volna Pál hitéhez, hanem azt, hogy:

a „Krisztus” szó Pálnál gyakran önálló cím,
a hívő létet nem „Jézusban”, hanem „Krisztusban” írja le,
a krisztusi lét ontológiai kategória, nem csak történeti személynév.

Számomra ez azért fontos, mert itt már a kanonikus Újszövetség belsejében is látszik: a krisztusi valóság beszédmódja leválik a Jézus-névről bizonyos helyeken.

IV. A Hermász Pásztora – Krisztus-figura név nélkül

Itt őszintén pontosítok:

1. A helyzet

Újabb kutatások szerint a Hermász Pásztora eredetileg sem „Jézus”, sem „Krisztus” szót nem tartalmazott – csak „Fiú”, „Úr”, „Isten Fia”, „Szellem” címeket. Egy tanulmány kifejezetten így fogalmaz: „A Hermász Pásztora szövegében hiányzik mind a ‘Jézus’, mind a ‘Krisztus’ terminus; ez súlyos kérdéseket vet fel a mű krisztológiai pozíciójával kapcsolatban.”

Tehát:

– van Krisztus-figura,

– de a „Krisztus” szó, mint technikai terminus hiányzik a legkorábbi rétegből.

2. Krisztus nélkül Krisztus?

Hermásznál „a Fiú”:

preegzisztens,
isteni lény,
akit Isten a világ megváltására adott,
a Lélekhez szorosan kapcsolódik.

Tehát minden döntő mozzanat megvan, csak az elnevezés nem „Christos”, hanem „ho huios tou theou” (Isten Fia). Számomra ez egy közbülső állapot: egy közösség Krisztus-teológiával, de még nem „márkásítva” Jézus/Krisztus névvel.

V. Valentinianus Excerpta ex Theodoto – Krisztus mint eón, Jézussal együtt

Itt is pontosítani kell:

1. Mi ez az irat?

Az Excerpta ex Theodoto Kelemen alexandriai jegyzetei egy valentinianus mester, Theodotos tanításairól (2. század közepe–vége). Krisztológiai és gnosztikus spekulációkat tartalmaz: eónok, szellem, anyag, megváltás.

2. Krisztus–Jézus viszony

Ebben az iratban kifejezetten szerepel „Jézus Krisztus” névvel a megváltó alakja. Tehát ez nem felel meg annak a kritériumnak, hogy „Krisztus Jézus nélkül”.

Viszont a valentinianus rendszerben:

„a Krisztus” egy magasabb szellemi eón,
„Jézus” pedig ennek a „megtestesült” megjelenése,
a krisztusi értelem magasabb rendű, kozmikus princípium,
Jézus csak az egyik „ruházata” ennek.

Számomra ez azért érdekes, mert itt az én gondolkodásodhoz közel álló séma bukkan fel: egy magasabb isteni létező (Krisztus) és az ehhez képest „ruházatként” felfogott Jézus. De szigorúan véve ide nem sorolhatjuk a „Jézus nélküli Krisztus-iratok” közé.

VI. Szír proto-keresztény iratok – Krisztus-központúság, kevert névhasználattal

Ide tartozik:

Didakhé régebbi rétegei,
Didascalia Apostolorum korai formái,
szír himnuszok (pl. Efrem),

ahol:

„Úr”, „Krisztus”, „Fiú” gyakori,
a „Jézus” név sokszor ritkább,
de nem hiányzik teljesen.

Itt inkább az látszik, hogy a liturgikus nyelv Krisztus-központú, és a Jézus-név nem mindig hangsúlyos – de ez nem Jézus-mentes krisztológia.

Záró összefoglalás, nagyon tömören

Valóban léteznek ilyen iratok:

Odes of Solomon – Krisztus-himnuszok, Jézus-név nélkül.
2 Baruch / 4 Ezdrás – Felkent/Messiás, de történeti Jézus nélkül.
P46 és a páli hagyomány – „Krisztus”-formulák Jézus nélkül számos mondatban.

Közeli rokonok, de nem tiszta kategória:

Hermász Pásztora – Krisztus-figura, de a „Krisztus” szó maga hiányzik.
Valentinianus szövegek – Krisztus mint kozmikus eón, de Jézussal együtt.

Igazi győzelmem majd akkor lesz, ha olyan páli levelek lesznek felfedezve, ahol az ismert Jézus szavak nincsenek odaírva. Azt hiszem, erre még várhatunk!