A "sátán" szó 27 alakalommal jelenik meg az Ószövetségben, és 36 alkalommal jelenik meg az Újszövetségben. Ez az ószövetségi 27 előfordulás nem egyformán „Sátán”, hanem sok helyen használják mint ellenség, akadályozó: "És ellenséget támaszt az Úr (יְהוָה- JHWH) Salamonra...." „És JHWH támasztott egy szátánt Salamonnak” 1Kir:11:14 Fontos, hogy itt JHWH az, aki „sátánt” támaszt, de itt a sátán nem az ördög, hanem a JHWH által felállított ellenfél. A szót emberekre is használják politikai ellenfél, vagy hadvezér szerepben is. Az igazi sátán specifikus szerepben csak néhány helyen jelenik meg: Jób 1–2; Zak 3; 1Krón 21:1. Azonban nagyon fontos, hogy a 27 előfordulásból csak nagyon kevés helyen jelent különleges szereplőt, és a legtöbbször nem egy név, tehát nem egy személyes ördög. A sátán nem egy alapfogalom, hanem egy működés, vagy viszony, tehát többségében "ellenfél", ritkán a "vádló", tehát nem ördög, mint személy. A köztes időszakban, ami nagyon fontos, a zsidó irodalomban a vádló önálló lény lesz, megjelenik a gonosz hatalom gondolata, és itt születik meg az a kép, amit az Újszövetség már használ.
Az Újszövetségben 36 alkalommal fordul elő, ebből 17-18 alkalommal az evangéliumokban úgy, hogy János egyszer sem alkalmazza. Pálnál hat alkalommmal jelenik meg: Róma16:20, 1Kor5:5, 1Kor7:5, 2Kor2:11, 2Kor11:14, 2Kor12:7, tehát Pálnál nem egy központi fogalom, nem fő teológiai tengely, hanem mellékszereplő jellegű, sokszor helyzeti, vagy gyakorlati kotextusban. Pál rendszere tehát nem a sátánra épül, hanem a megfeszített krisztusra, a feltámadt kyrioszra, és az emberek átváltozására.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése