Akikről itt beszél Pál, azok két állapot gyermekei: Ismáel, és Izsák. Izmáel született elsőként, a szolgáló Hágártól, Izsák pedig a másodikként, a szabados Szárajtól, a feleségtől. Hogy is van ez! Itt egy kicsit meg kell állnunk, és egy kicsit tanulmányozni kell az írásokat, mert az nem lehet, hogy minden esetben Ábrahám az atyja a két gyermeknek. És majd látni fogjuk, hogy nem is így van: nem Ábrahám mindkét gyerek apja, mert az első gyermek nem Ábrahámtól van. Hanem Ábrámtól. Ez egy kicsit megfűszerezi a történteket. Lássuk hogyan!
A történet ott kezdődik, amikor a felesége Száraj nem szül Ábrámnak gyermeket, valamiért zárva van a méhe, de van egy másik szolgálója Egyiptomból, kinek a neve Hágár volt, ezért Száraj megengedte Ábrámnak, hogy bemenjen a szolgálójához, abban reménykedve, hogy attól majd megépül. Tehát a történtekkor nem Ábrahám nevét viselte Ábrám, hanem a saját nevét hordozta. Az Ábrám (אַבְרָם- Avrám) név két részből áll: אָב (ʾav) jelentése: apa, és רָם (rām), aminek a jelentése magasztos, felemelt, ami összerakva a magasztos atya nevet képezi. Mit jelentett ez a történetben? Nem feltétlenül azt, hogy sok gyermeke van, hiszen látható volt, hogy még nem volt gyereke, ezért küldte Száraj be a szolgálóhoz. Nézzük meg tovább a történetet, és majd kiderül, hogy mit jelent ez a történetben.
Ábrám engedett neki, bement Hágárhoz, és fogadta az ő méhében, várandós lett Ábrámtól. Amikor Száraj is látta hogy várandós, nem lett becsülete Hágár szemében Szárajnak, aki ezt meg is említette Ábrámnak. Ekkor Ábrám azt mondta neki, hogy tegyen vele amit jónak lát. Ő pedig azt látta jónak, hogy nyomorgatni kezdte Hágárt, aki végül is elfutott előle, és az Úrnak angyala, aki egy olyan küldött, aki JHWH jelenlétét és beszédét közvetíti úgy, mintha maga JHWH lenne jelen, szóval az Úrnak angyala egy forrásnál találta meg, a Súrba vezető úton. Azt mondja Hágárnak, hogy a fiút, akit szülni fog nevezze el Ismáelnek, mivel JHWH meghallotta Hágár nyomorúságát.
Mi az Ismáel jelentése? Két részből áll: שָׁמַע (šāmaʿ) jelentése: hallani / meghallani, אֵל (ʾEl) jelentése: Isten. Ismáel neve tehát azt jelenti, hogy "Isten meghallja", vagyis Isten figyel és válaszol az ember helyzetére. Köztudott dolog, hogy az arab népek jó része, különösen a mekkai/északi araboké, Ismáelt tekinti az ősattyjuknak. Fontos hagyomány, hogy Ismáel apjával együtt építette a Kábát (Mekkában). Ez az iszlám egyik alapalternatívája. Tehát az arab hagyomány Ismáelt ősattyának tartja, de ez a teológiai- hagyományos, nem teljesen történeti kérdés.
Ez után pedig megszületik Izsák, de ekkor már Ábrám nem más, mint Ábrahám. A teremtés könyvének a tizenhetedik fejezetében történik meg a névváltozás, bekerül egy betű a névbe, ez pedig a ה (hé) betű. Mi ez a "hé" betű? A héber ה (hé) egy egyszerű mássalhangzó, de nagyon különleges jelentésrétege van: lehelet, lélegzet, "kiáradás" jelentést hordoz, de a legfontosabb, hogy a hé betű benne van a JHWH névben, két alkalommal is: יהוה (JHWH). Mit jelent ez a névváltozásban? Mikor Ábrámból Ábrahám lesz, mintha az történne, hogy JHWH belehelyez valamit a nevébe. A klasszikus zsidó értelmezés szerint a hé, egy isteni lehelet, az élet jelentése. Ha mélyebbre megyünk, akkor a hé betű egy nyitott hang, egy "kilélegzett" hang, ezért az élet, a szellem, a lélegzet jele. Összekapcsolva a történettel a névváltozás pont akkor történik, amikor JHWH szövetséget köt, ígéretet ad a sokaságra, tehát ez nem csak egy új név, hanem egy új létállapot. Ábrám emberi „magasztos atya”, Ábrahám pedig olyan atya, akibe Isten „belelehelte” az ígéretet, és ettől kezdve Ábrahám a "sokaság atyja" lett. A „hé” betű az isteni jelenlét, lehelet és élet jele, amely Ábrám nevét Ábrahámmá, vagyis beteljesedett ígéret hordozójává alakítja. Ez már egy komplett rendszer, Isten „beleírja magát” az emberbe tulajdonképpen.
Nézzük meg mit jelent ezek után Izsák neve! Izsák héberül יִצְחָק (Yiṣḥāq / Jicchák / Izsák). A szó gyökere צָחַק (ṣāḥaq) jelentése: nevetni, nevetést kiváltani. A név jelentése "nevetni fog, vagy nevetés". Miért ez a neve? Mert egy reakcióból születik meg a név, és azt fejezi ki, hogy JHWH ígérete túlmutat az emberi lehetőségeken. Ábrahám itt már száz esztendős, és már Sára a neve az anyukának, aki azt mondja, hgy nevetést szerzett nekem JHWH.
És itt van a vitám Pállal! Mert Pál azt mondja, hogy Ismáel "test szerint született", természetes, emberi módon, míg Izsák "ígéret által született", nem természetes eredettel. Hiszen Pál nem egy történetet mesél el, hanem két létállapotot állít szembe egymással: Ismáel test, törvény, rabság, amíg Izsák ígéret, szabadság, "felülről való" lét. A kulcsmondata Pálnak ez: „Ti pedig, testvéreim, Izsák módjára az ígéret gyermekei vagytok” Gal4:28. Pálnál Izsák nem csak történeti személy, hanem az ígéretből származó, nem testi eredetű lét képe. Olyan „születés”, amely nem a természet rendjéből, hanem egy másik valóságból jön. Pál Izsákot az ígéretből született lét mintájaként használja, szembeállítva a testi, természetes születéssel. Tehát Pálnál megszületünk testileg, de idővel megkaphatjuk a "fölülről való születést" is. Ehhez azonban krisztusra van szükségünk, hogy megérthessük ezt az őrületet, amit Pál hirdet. Mit hírdet?
Azt, hogy hit által meg kell látnunk azt, amit addig még nem: a Fiút magunkba! Amikor krisztusba kerülünk, akkor abba az állapotba kerülünk, ahol az, amit látunk, az nem a Fiú, hanem a krisztus! Te sem vagy kedves olvasóm olyan, ha a krisztusban vagy, amilyennek látszól valójában, hanem olyan vagy, mintha krisztust látnák általad. Ha krisztusban vagy! Izsák születése annak a képe, hogy létezhet olyan „eredet”, amely nem a természetből jön, és ezt a mintát Pál a Fiú elküldésében látja beteljesedni. Izsák nem maga a Fiú, hanem annak a mintája, hogy a valódi élet nem a természet rendjéből származik. Izsák születése analóg a Fiú elküldésével, nem ugyanaz, hanem ugyanarra a valóságra mutató minta.
Mit mond Pál az ígéretről? „Az ígéretek Ábrahámnak adattak… és az ő magvának…nem „magvaknak”, hanem egynek… aki a Krisztus” Gal3:16. Itt történik valami nagyon fontos dolog: kiderül, hogy az ígéret célja krisztus. Az ígéret egy konkrét valóságra mutat, ez pedig a krisztus. Nem a Fiú, nem Jézus, nem a Kyrios, mert akkor nem kerülhetnénk bele, és nem mondhatnánk, hogy a krisztusban vagyunk. Az ígéret nem maga a Fiú, hanem a Fiú felé mutató valóság, amely benne válik ténylegessé. A Fiú az ígéret testet öltött formája, az ígéret pedig maga krisztus. Nem ugyanaz a kettő, de elválaszthatatlanok: az ígéret krisztusra irányul, a Fiú pedig az ígéret beteljesedése. Mindez persze akkor, amikor a parusszia megtörténik.
Addig nincs más, mint a krisztus. Ez a bajom Pállal!
Na, minden jót!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése