Az ember szellemi lény- igenám, de hogyan?

Mostanában megint hallgatom Baranyi Tibor Imre teológus magyarázatait, aki a tradícionálitás, a szakralitás felé vezeti az embereket, és mondhatnám jól teszi! Jobb, mintha a new age hamis és mindent megkérdőjelező világába vezetné őket. Ő mondta azt, hogy az ember szellemi lény, tehát nem testi vagy lelki értelemben létező személy, hanem szellemi lény! Namost akkor nézzük, hogy is van ez, mert én, hogy úgy mondjam ezzel kapcsolatban most még nem látok teljesen tisztán. Én ugyanis most azt mondom, hogy az ember testi lény, aminek három kifejeződése van: az első a fej és a nyak, a második a törzs és a kezek, a harmadik pedig a lábak. 
Ha meg akarjuk határozni, hogy melyik testrész minek a része, akkor mostani tudásommal azt kell mondanom, hogy az első a szellem, a második és a harmadik pedig a test. Tehát az első, ami a legfölül van, a fej és a nyak, hogyan lehetne olyan, mint egy szellem? Pedig az okos és magukat nagytudású embereknek vallók azt mondják, hogy az ember szellemi lény! Nézzük az ő, és nézzük az én véleményemet!

Ha valaki már látta Istent, annak az embernek fel kellett tűnie, hogy Isten nem más, mint egy fej! Egy mindent meghatározó fej, ami nékül nincs semmi más, ami a legszentebb tudás birtokosa, a lét önmagában. Egy öregarcú, akinek valóban öreges az arca. Nem más tulajdonképpen, mint szellem, a szellemiség legszentebb kifejeződése, mert őbenne semmi sem testi, hiszen nincs teste.

A régi, talán úgy is mondhatnám hogy az eredeti keresztény tanításban arról van szó, hogy amit látunk az emberből, az úgy ahogy van halott. Halottá válni, a felkentben, a régi emberben lenni egy öröm, hiszen ha elhisszük, hogy mi is a felkentben levés, akkor részesévé válunk az új embernek, és a Fiú valóságában élhetünk, és csupán meg kell várni a feltámadást, azon emberek feltámadását, akik hasonlóak lesznek istenhez: szellemi lényekké válni. Ehhez a tanításhoz a mai kereszténység hozzátette Jézust, aki maga is Isten lett, és az ő Lelke szerint szentháromság tan van: Isten egylényegű, de három személy. Erre is mondta Baranyi, hogy a "második vatikáni zsinat környékén és főleg annak következtében, ... a kritika nélküli kollaboráció vette kezdetét."

Tehát hogyan képzelik azt, hogy szellemiek legyünk? Kerűljünk a felkentbe, a régi emberbe, hiszen mi születésünktől kezdve rossz emberek vagyunk, tudjuk azt, hogy a törvény jó és szép, de megöl minket, és hit által lássuk meg az új emberünket, aki majd egy szellemi valóságban fog élni, onnan fog a legtisztább szellemi lény lenni. Tehát egy egész embert átívelő, a kezüket, a lábukat, a májukat, ha még lesz olyan, a fejüket is egy szellemi állapotba kerülésüket képzelik el, erre várnak tulajdonképpen. Így lesznek szellemiek, az ember így lesz szellemi lény!

Nézzük, hogy én mit gondolok erről: a tudás az akarat és az érzelmek ott vannak a legfelső szervünkben, a fejünkben, egy olyan testrészünkben, ami hasonlít Istenhez! Amennyiben Isten a legszentebb lény, akkor leszünk a legszentebbek, úgy leszünk a leginkább szellemi lények, ha a tudásunkat, az akaratunkat, és az érzelmeinket is a legjobb állapotban tartjuk. Ezt nem tudjuk másként megtenni, csak úgy, ha a tudásunk, az akaratunk, és az érzelmeink összhangba vannak a testünkkel! Bizony, a testünkkel! Itt egy óriási dolgot mondtunk most ki, ami ellene megy a mai keresztény hagyománynak, de ellene megy a régi kereszténységnek is.

Isten nem test nélkül alkotott meg minket, hanem Ádámot felhasználva testtel alkotott meg minket: a testünkkel együtt vagyunk szellemi lények! Nekünk van testünk, Istennek nincs teste. Úgy vagyunk testiek, hogy ott a szellemiségünk, és ha az megfertőződik, ha lerombolódik, a testünk képes legyen meggyógyítani és fordítva. Úgy is testiek vagyunk, hogy tudjuk azt, hogy nők, és férfiak vagyunk! Baranyi mondta, hogy a tradicionalitásban el kell érnünk azt, hogy Ádám szemével lássuk a dolgokat. Azt már nem tette hozzá, hogy azzal az Ádáméval, aki "nemze fiakat és lányokat". Bízom benne, hogy Baranyi is így látja majd, mert most még ő is szellemi lényként tekint az emberre: az embert átívelő szellemiségként. 

Ha olyanok lesznek, vagy olyanok maradnak, olyanok akarnak lenni mint Isten, tehát szellemiek az egész testüket beleértve, azok az emberek nem csinálnak mást, mint Istent háborgatják, Istent félremagyarázzák úgy, hogy fogalmuk sincs arról, hogy milyen is Isten. Meg is kapják amit akarnak: szellemivé válnak. Olyan szellemivé, akik sokan vannak már! 

Na minden jót!