"A legkorábbi keresztények szigorú monoteizmust örököltek a zsidóságtól. Nem minden zsidó volt monoteista. A történelem során egyesek más isteneket imádtak; mások imádták Izrael egyetlen Istenét, de tudomásul vették, hogy léteznek más istenek is (így henotheisták vagy monolatristák); mások szerint csak egy Isten volt, a többi isten pedig egyszerűen nem létezett. A legtöbb keresztény ezt a nézetet vallotta - vagy legalábbis azt mondta, hogy a többi isten, ha léteztek, démonok voltak.
Maga Jézus szigorúan monoteista volt. Ahogyan a hívei is. Jézus azt tanította, hogy a jelenlegi kor vége közel van; a gonosz erők, amelyek irányították ezt a kort - az ördög, az ő démonai és az összes többi aljas hatalom, amely nyomorúságossá teszi az életet, beleértve az összes embert, aki mellette állt, különösen azokat, akik gazdagok, híresek, befolyásosak és hatalmasak voltak - mindezeket az erőket hamarosan megsemmisíti Isten kozmikus és határozott cselekedete, amikor beavatkozott ebbe a korrupt világba, és visszavitte a dicsőséges Paradicsomba választottjai számára, amelyet eredetileg tervezett.
"Ki gondolná, hogy a római levél végén, egy teológiailag semleges, személyes üzenetben, egy köszöntésben, azzal a (nemcsak) teológiailag izgalmas kérdéssel találkozunk, hogy volt avagy sem női apostol az ősegyházban? Bizonyos szempontból és bizonyos körökben már maga a kérdés feltevése is botrányosnak számít, a kérdésre adott válaszért pedig, ha történetesen nem a létező korok lehető legjobbikában élnék, valószínűleg máglya járna. Azt ajánlom, hogy kezdjük a vizsgálódást a Vulgata szövegével, nemcsak azért mert ez egy latin blog, hanem azért is, mert Jeromos szövege akár perdöntő is lehet az ügyben.
