Miért feszítették meg Jézust?

Ha elfelejtjük és figyelmen kívül hagyjuk egy rövid időre Pál teológiája és a szinoptikus evangéliumok között felfedezett irodalmi függőség létezését, és egy rövid időre történeti eseményekként értelmezzük az evangéliumokban olvasható Jézus történeteket, akkor igen érdekes következtetésekre juthatunk Jézus halálának okával kapcsolatban. A következtetések levonása kissé hosszadalmas, de szerintem megfontolásra érdemes. Ezen következtetések átgondolására Bart Ehrman blogjának legújabb bejegyzése szolgáltatta az alapot:

https://ehrmanblog.org/why-was-jesus-crucified/

Ehrman, mint történész szerint "nyilvánvaló, hogy Jézust politikai vádak alapján ölték meg, aminek semmi más oka nem volt. Úgy tűnik, hogy sokan úgy gondolják, hogy Jézus megsértette a hatóságokat azzal, hogy istenkáromlást követett el, és ezzel megsértette a korabeli zsidó vezetők vallásos érzékenységét (farizeusok, pl. vagy a Szanhedrin szadduceusai stb.). Valójában a rómaiakat nem érdekelték a zsidó istenkáromlással vagy a belső zsidó vitákkal, doktrínával és/vagy gyakorlattal kapcsolatos viták. Sőt, a nyilvántartás kristálytiszta, hogy mi volt a Jézus elleni vád. Politikai jellegű volt. Önmagát a zsidók királyának nevezte." írja a prof.

Pál chiasztikus szerkesztési elve?

Egy olyan rendkívül érdekes felfedezésről értesültem, ami még publikálva sincs, ezért igen keveset lehet tudni a részletekről, viszont amiről tudni lehet, az valóban nagyon érdekes. Erről hadd mondjak néhány szót.

A már általam is többször idézett blog (vridar.org) komment mezőjében egy önmagát mitikusnak (tehát történeti Jézus szkeptikusnak) valló kutató azt állítja, hogy bizonyítékot talált arra, hogy a Gal 4: 4-ben „nőből született” kijelentése Pál eredeti gondolata, vagyis nem betoldás:-) Az említett úriember Pál „hiteles” leveleinek tanulmányozása közben számos chiasztikus struktúrát talált. Erről a szerkesztési elvről Márk evangéliuma kapcsán már én is beszéltem, a blogomon is lehet róla olvasni itt.
Az említett kutató állítása szerint jelenlegi projektjében dokumentálja az észlelt interpolációkat azzal, hol szakítják meg egy adott chiasztikus struktúrát a betoldásokkal. Ez a módszer az eredeti részeket is megerősítheti, hiszen megmutatja, hogyan illeszkednek a szerkezethez. Ez természetesen feltételezi, hogy a chiasztikus struktúrák Pál eredeti munkái, és az interpolátorok nem voltak tudatában ezeknek a chiasztikus szerkezeteknek. Arra a következtetésre jut, hogy a „nőből született” eredeti gondolata annak a szerzőnek, aki a Galata levelet írta.

Márk evangéliuma, mint pálos allegória IV. (a mimezis)

Egy dolog tűnik egyre biztosabbnak: Márk sem szóbeli, sem történeti alapú írott forrást nem használt evangéliumának megírásához. Márk nem történeti beszámolót írt a történeti Jézusról, hanem egy irodalmi remekművet hozott létre amelynek célja Pál teológiájának kifejtése, a páli misztika továbbélésének biztosítása egy olyan közegben, ahol Pál befolyása egyre inkább csökkent, vagy megszűnőben volt.

Dennis R Per MacDonald, The Gospels and Homer: Imitations of Greek Epic in Mark and Luke-Acts. című művében arra a következtetésre jut, hogy Márk azt akarta, hogy az olvasói észrevegyék Homérosz átértékelését. A szerző nagyon kifejezően, szinte költői formában magyarázza el, mi is a "mimezis", vagyis az "utánzás" művészete, amely az ókori irodalom egyik igen népszerű formája volt. Először is arra hívja fel a figyelmet, hogy "Nem szabad összekeverni ezeket az utánzásokat a plágiummal, [...] hiszen Jézust magasabb szinten mutatta be, mint Achilleus, Hector és Odüsszeusz."

Márk evangéliuma, mint pálos allegória III. (kutatási eredmények)

Hadd szőjem tovább azon kutatóktól vett néhány idézettel az eddigieket, akik tőlem és egymástól függetlenül jutottak arra a következtetésre, hogy Márk evangéliuma a páli teológia kifejtése.

"A Márk evangéliumában a példázatok megvitatása hasonló a pálos tanításokban rejlő rejtélyek megvitatásához, és ugyanazt az alapvető funkciót szolgálja. Ezen túlmenően Márk 4:12-ben Ézsaiást idézi, ami Pál római levelére utal, ahol Pál Izrael kudarcáról beszél. A Márk 4:13-ban a szerzõ folytatja azt, hogy az apostolok hasonlóképpen maguk sem értik a példázatát, ami ismét összhangban van a pálos szektummal, amely szerint a többi apostol, különösen Péter, Jakab és János, nem értette a Krisztus „valódi” természetét és jellemét (a fiúságot). A Márk szerzője úgy néz ki, mint Pál követője, aki Pálos -témákat sző a narratívájába." 

Márk evangéliuma, mint pálos allegória II. (a chiasztikus szerkezet)

Nagyon sokat töprengtem azon, hogy vajon a Márk evangéliuma miért kezdődik úgy, ahogy: "A Jézus Krisztus, az Isten Fia evangyéliomának kezdete". Több probléma is felmerült bennem ezzel kapcsolatban. 

Az első felmerülő kérdés a Pál teológiájának ismeretében az, hogy miért jelenik meg a "Jézus Krisztus" (ami a HáromNévModell alapján nem más itt, mint a néven nevezett Krisztus/ Felkent) kifejezéssel párhuzamosan az Isten Fia kifejezés is. Erre választ kaptam, amikor megtudtam, hogy Ehrman (nagyon meghatározó tudós) határozottan azt állítja, hogy az "Isten fia" kifejezés a v1-ben egy későbbi interpoláció, amit más tudósok is elfogadnak. Ez összezavart engem, mert egy ideig az a téves elképzelésem volt, hogy egy betoldás, mindig csak negatív értelemben jelenhet meg, tehát azért írtak bele a szövegbe, hogy egy teljesen más jelentéssel egészítsék ki az eredeti szerző gondolatait. Aztán pont a jelenlegi kérdés vizsgálatakor arra jöttem rá, hogy egy betoldás nem csak a jelentés módosítása, hanem a pontosítása miatt is lehetséges. Azt hiszem Márk evangéliumának kezdő versében is erről lehet szó.  

Márk evangéliuma, mint pálos allegória I. (a szerzői szándék)

Úgy tűnik, hogy a kereszténység és a keresztény teológusok Márk evangéliumát történeti beszámolónak gondolják. Pedig Márk narratívája legalább részben, de talán legnagyobb részben teológiai, nem pedig pusztán történelmi érdekek által vezérelt. 

Célom nem a Márk evangélium történeti hitelességének vizsgálata, hanem Márk evangéliuma irodalmi függőségének bemutatása, amit egymástól független, de ugyanerre a következtetésre jutó kutatások is valószínűsítenek. Ezek mindegyike azt valószínűsíti, hogy Márk egy irodalmi alkotás, ami Pál teológiájának a kifejtése, és nem történeti, hanem literális, főként ószövetségi írásokon alapul. Van történelmi magja, de ez inkább krisztológiai megfontolások mentén jelenik meg. Mivel Pál evangéliumának szíve a fiúságra, a fiúságba vetett hitbe juttatás volt, ezért első lépésben talán annak a megvizsgálása lehet a legcélravezetőbb, hogy Márk szerzői szándékában megjelenik-e a fiúság megerősítésére irányuló törekvés. Mi tehát Márk szerzői szándéka?

A HáromNévModell

Az alábbiakban Pál kommunikációjának, üzenetének, pragmatikai (az adó által közölni kívánt szándék szerinti) és apobetikai (eredményességi) elemzésén alapuló modellt, a HáromNév Modellt (HNM) fogom ismertetni. A modell feltárja Pál apostol szemantikai (jelentéstani) alapú névhasználatát, vagyis azt, hogy Pál milyen jelentéstartalommal felruházva, milyen szemantikai alapon használja a leveleiben a krisztusra!felkentre, és a Fiúra vonatkoztatott különböző neveket.

A modell jól működik, tanulmányomban a modell alapján feltárult páli üzenetnek csak a fő paradigmáit vetem fel, további kritikai vizsgálata jövőbeni feladat, amire bátorítom jelen tanulmány olvasót is. A modell ugyanis tényleg csak egy modell, még ha működőképes is. Megfelelő cáfolat esetében a modellt vagy el kell vetni, vagy módosítani kell.