Ha elfelejtjük és figyelmen kívül hagyjuk egy rövid időre Pál teológiája és a szinoptikus evangéliumok között felfedezett irodalmi függőség létezését, és egy rövid időre történeti eseményekként értelmezzük az evangéliumokban olvasható Jézus történeteket, akkor igen érdekes következtetésekre juthatunk Jézus halálának okával kapcsolatban. A következtetések levonása kissé hosszadalmas, de szerintem megfontolásra érdemes. Ezen következtetések átgondolására Bart Ehrman blogjának legújabb bejegyzése szolgáltatta az alapot:
Ehrman, mint történész szerint "nyilvánvaló, hogy Jézust politikai vádak alapján ölték meg, aminek semmi más oka nem volt. Úgy tűnik, hogy sokan úgy gondolják, hogy Jézus megsértette a hatóságokat azzal, hogy istenkáromlást követett el, és ezzel megsértette a korabeli zsidó vezetők vallásos érzékenységét (farizeusok, pl. vagy a Szanhedrin szadduceusai stb.). Valójában a rómaiakat nem érdekelték a zsidó istenkáromlással vagy a belső zsidó vitákkal, doktrínával és/vagy gyakorlattal kapcsolatos viták. Sőt, a nyilvántartás kristálytiszta, hogy mi volt a Jézus elleni vád. Politikai jellegű volt. Önmagát a zsidók királyának nevezte." írja a prof.
Namost szerintem ez nem teljesen fedi az evangéliumi szövegek által feltáruló tényeket, mégpedig azért nem, mert a kereszten a Jézus feje fölé szögezett írás, miszerint Jézus "a zsidók királya", nem Jézus önmagáról szóló tanúvallomása, hanem az ellene felhozott vád szövege volt. Jézus ugyanis egyetlen evangéliumban sem nevezte magát a zsidók királyának, a vita a zsidó vezetők és Jézus között mindig arról szólt, hogy ő vajon Isten fia, vagy a felkent-e. De miért lehetett Jézus feje fölé kiszegezve az a vád, hogy ő a zsidók királya? Szerintem erre van egy kissé bonyolult, de racionális magyarázat.
Lukács evangéliuma szerzőjének a tanúsága szerint, az általa leírt történések Tibériusz császár uralkodásának idején, Poncius Pilátus helytartósága alatt történtek. A történeti valósághoz hozzátartozik, hogy Tibériusz Caesar Augustus császár családi származását tekintve, az Imperator Caesar Augustus divi filius, általánosan elterjedt néven Augustus császár fogadott fia volt, hiszen bár háromszor nősült, Augustusnak sosem született fiúgyermeke. Miután Augustus fogadott apját, Julius Caesart halála után az istenek közé emelték, ezért Augustus princeps-nek, vagyis "isten fiának" neveztette magát. A későbbi princepsek mind felvették Caesar nevét is, ezért az az uralkodó szinonimája lett. Tibériusz is felvette a Caesar nevet, ami logikusan azt jelenti, hogy Tibériusz is jogot formált az "isten fia" titulusra.
A János evangéliuma beszámolója szerint a zsidók azzal a váddal érték el Pilátusnál Jézus megfeszítését, hogy Jézus "isten fiává" tette magát. Ha ezt a vádat a fent vázolt történelmi közegben értelmezzük, akkor érthetővé válik, hogy miért is történhetett az meg, hogy mikor "ezt a beszédet hallotta Pilátus, még inkább megrémül vala" (János19:8).
Ha itt egy valóságos múltbéli szálat fedeztünk fel az elbeszélésekben, akkor a történeti Jézus halálának valóságos, történeti oka az lehetett, hogy Pilátus jó "hűbéresként", egy vallási alapokon nyugvó vádemelést követően meg akart előzni egy "örökösödési háborút" hűen szolgált uralkodója védelmében és önmaga kedvéért, hiszen ha Júdeában egy önmagát császári címmel felruházó rebellis uralkodói jogokra tör, akkor Pilátusnak minden bizonnyal véget ért volna helytartósága. Mindez megmagyarázná azt is, hogy Pilátus miért a "zsidók királya", és miért nem az "Isten fia" feliratot szögeztette Jézus feje főlé a keresztre.
források:
Valójában, talán ez az egyszerűbb magyarázat. Hiszen a politikai célok magyarázatánál, Jézus azevangéliumok által ismert teljes életét, mit egy Keresztelő Szent János népes, hagyományokkal rendelkező gyülekezetére alapozott összeesküvésként, lázadáskezdeményként kell igazolni. Persze vannak ezt igazolni látszó régészeti leletek, teológiai, nyelvészeti eredmények a különböző evangéliumok alapján, de ez messze nem egyszerű feladat.
VálaszTörlés