Nagyon sokat töprengtem azon, hogy vajon a Márk evangéliuma
miért kezdődik úgy, ahogy: "A Jézus Krisztus, az Isten Fia evangyéliomának
kezdete". Több probléma is felmerült bennem ezzel kapcsolatban.
Az első felmerülő kérdés a Pál teológiájának ismeretében az,
hogy miért jelenik meg a "Jézus Krisztus" (ami a HáromNévModell alapján nem más itt, mint a
néven nevezett Krisztus/ Felkent) kifejezéssel párhuzamosan az Isten Fia kifejezés is.
Erre választ kaptam, amikor megtudtam, hogy Ehrman (nagyon meghatározó tudós)
határozottan azt állítja, hogy az "Isten fia" kifejezés a v1-ben egy
későbbi interpoláció, amit más tudósok is elfogadnak. Ez összezavart engem,
mert egy ideig az a téves elképzelésem volt, hogy egy betoldás, mindig csak
negatív értelemben jelenhet meg, tehát azért írtak bele a szövegbe, hogy egy
teljesen más jelentéssel egészítsék ki az eredeti szerző gondolatait. Aztán
pont a jelenlegi kérdés vizsgálatakor arra jöttem rá, hogy egy betoldás nem
csak a jelentés módosítása, hanem a pontosítása miatt is lehetséges. Azt hiszem
Márk evangéliumának kezdő versében is erről lehet szó.
De felmerül egy másik, szerintem nehezebb kérdés is. Miért,
de tényleg, miért tartotta fontosnak a szerző a kezdő versben kiemelni azt,
hogy amit ír, az a "kezdete" a Jézus Krisztus (mint a nevén nevezett
Felkent, vagyis a felkent Fiú) evangéliumának? Ennek semmi értelmi nincsen így
önmagában. Minden olvasó, aki kezébe veszi az evangéliumot, annak biztos tudása
van arról, hogy ahol elkezdi olvasni a szöveget, az az eleje annak, miért kell
erre külön felhívni az olvasó figyelmét. A válasz Márk szerkesztési elvében
rejlik.
Már a szerzői szándék ismertetésekor feltűnhetett, hogy
rögtön az evangélium elején, majd a végén is megjelenik az a bizonyságtétel, hogy
a főszereplő nem más, mint Isten fia. Ez az önmagába visszatérő érvelés nagyon
jellemző Márkra. Ezt úgy nevezik, hogy a Márknak chiasztikus szerkezete
(párhuzam, ellentét, párhuzam és ellentét együttesen megjelenő), szerkesztése
van. Tulajdonképpen arról van szó, hogy az önmagába visszaforduló történet,
mint egy ovális kerék, ad újabb és újabb lendületet az eseményeknek. Márk
evangéliumának teljes chiasztikus szerkezete fel van térképezve, amit itt
ellenőrizni lehet:
Nem mindenki tudhatja, ezért mondom, hogy úgy tűnik, hogy a
Márk evangéliuma eredetileg véget ért a 16. fejezet 8. versével, tehát Márk
evangéliuma nem tesz utalást a testi feltámadására. A történet úgy tűnik
véget ér akkor, amikor az üres sírt felfedezőket félelem és álmélkodás fogta el
annyira, hogy a félelem miatt senkinek sem beszéltek a tapasztaltakról. És úgy
tűnik, hogy itt véget ér az evangélium. De ez nem így van:-) Az eredeti és
figyelmes olvasóknak rá kellett jönnie arra, hogy ezzel a befejezéssel nem
végződhet evangélium, vagyis jó hír. Az evangélium tehát még csak most
kezdődik. Az üres sírban lévő, fehér ruhába öltözött férfiú tulajdonképpen a
szereplőkkel együtt elküldi az olvasót a történet elejére, vagyis
Galileába. Az ovális kerékként felfogható chiasztikus szerkezet újabb
lökést ad a történetnek, és elkezdődik maga az evangélium:-) A Krisztus evangéliumának kezdete:-) Amit egészen addig és addig és addig és addig lehet olvasni,
ameddig az olvasó el nem jut az Isten Fiába vetett hitbe.
Zseniális megoldás:-)
Az! Zseniális.
VálaszTörlés