Dennis R Per MacDonald, The Gospels and Homer:
Imitations of Greek Epic in Mark and Luke-Acts. című művében arra a következtetésre jut, hogy Márk azt akarta, hogy az olvasói észrevegyék Homérosz
átértékelését. A szerző nagyon kifejezően, szinte költői formában magyarázza el, mi is a "mimezis", vagyis az "utánzás" művészete, amely az ókori irodalom egyik igen népszerű formája volt. Először is arra hívja fel a figyelmet, hogy "Nem szabad összekeverni ezeket az utánzásokat a
plágiummal, [...] hiszen Jézust magasabb szinten mutatta be, mint Achilleus, Hector
és Odüsszeusz."
"A képzett szerzők olyan méhek voltak, amelyek sok
virágból vették a legjobb nektárt a szöveges méz előállításához. Seneca szerint
az ilyen apianus szerzőknek „össze kell keverniük ezeket az ízeket egy finom
vegyületbe, amely annak ellenére, hogy elárulja eredetét, mégis egyértelműen
különbözik attól, ahonnan jött.” Akkor éri el az ember az utánzat magasságát,
amikor „a valódi másolat minden sajátosságra rábélyegzi az összes sajátosságát,
amelyet az eredetinek nevezhetünk”, így „lehetetlen látni, akit utánoznak."
"Mint az ősi retorika közmondásos méhe, Márk számos
virágból - néhány zsidóból és néhány görögből - gyűjtött nektárt és alakította
őket evangéliummézzé."
Természetesen Márknak csak az egyik forrása volt Homérosz,
Márk felhasználta továbbá az Ószövetséget, és a páli leveleket is. Márk "mimezise", valamint szerkesztési elve zseniális, tulajdonképpen remek munkát végzett, ami a
történelemre tett hatásából látható.
Márk evangéliuma 1. 2. és 3. fejezetének Ószövetségi forrásait, itt, és itt lehet tanulmányozni.
Márk evangéliuma 1. 2. és 3. fejezetének Ószövetségi forrásait, itt, és itt lehet tanulmányozni.
A páli levelek ismeretében egész nyugodtan feltételezhetjük, hogy Pál doketista nézeteket vallott a Fiú személyével kapcsolatosan. A "dokeo" szó szerint azt jelenti, hogy "úgy
tűnik". Pál ebben az értelemben utal a Fiú testére: Róma8:3; Fil2:6-8.
Ezek a versek azok amik Pál doketizmusára utalnak. A "látszat test"
kifejezés viszont nem igazán megfelelő sztem.
Márk evangéliumában pont az "úgy tűnt" miatt megy
folyamatosan a polemizálás azon, hogy a főszereplő ki is valójában: Isten
Fia-e, vagy a Felkent/Krisztus. Hitből hitbe kell
jutni ugyanis. A Fiúnak felkentként (Krisztusként) természetesen hús- vér teste van. Hiszen a Fiú meghalt, így lett belőle Felkent/Krisztus. Ezt felismerni, erre a hitre eljutni, hogy akit látnak az a Felkent/Krisztus, az kevés a
páli rendszerben. A hitből (hogy akit látnak, az a Felkent/Krisztus, ez is hit), el
kellett jutni a hitbe, hogy ő Isten Fia (ami nem látható).
Nagyon fontos érteni, hogy a Homérosz forrás
valóságos. A szóma kifejezés (amit Márk és Pál is használ az Úr testére)
írásos formában először Homérosz munkásságában jelenik meg,
szóhasználatában a szóma még az emberi holttestet, vagy állati tetemet jelenti
(Iliászban pl). Az Odüsszeuszban az alvilágban lévőknek, a halottaknak a
testére is ezt a szót használta Homérosz. A legismertebb görög színpadi
szerzők, például Pindarosz és Euripidész drámáiban is erősen jelenik
meg a szóma, mint a test életfunkciók nélküli interpretációja.
Márk azért zseniális, mert miután megértjük a szándékát,
rájöhetünk arra, hogy első olvasáskor a Fiú az isten által elküldött, "úgy
tűnik" hogy hústeste van fiúként jelenik meg. Aztán amikor a végére érünk a történetnek, és a sírboltban feltűnő fehér ruhás ifjú felhívására követjük a tanítványokat Galileába, és elkezdjük elölről olvasni az evangéliumot, (ekkor kezdődik el a Felkent/Krisztus evangéliuma)
akkor meg mint a Felkent/Krisztus, a hús- vér Krisztus jelenik meg. Márk a chiasztikus szerkesztés és a "mimezis" remekművét alkotta meg.
Források:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése