"A Márk evangéliumában a példázatok megvitatása hasonló
a pálos tanításokban rejlő rejtélyek megvitatásához, és ugyanazt az alapvető
funkciót szolgálja. Ezen túlmenően Márk 4:12-ben Ézsaiást idézi, ami Pál
római levelére utal, ahol Pál Izrael kudarcáról beszél. A Márk
4:13-ban a szerzõ folytatja azt, hogy az apostolok hasonlóképpen maguk sem
értik a példázatát, ami ismét összhangban van a pálos szektummal, amely
szerint a többi apostol, különösen Péter, Jakab és János, nem értette a
Krisztus „valódi” természetét és jellemét (a fiúságot). A Márk szerzője
úgy néz ki, mint Pál követője, aki Pálos -témákat sző a
narratívájába."
"A Márk evangéliumának négy ördögűző jelenete közül
mind a négy ördögűzés felidézi Ézsaiás 65-et. A genezáreti ördögűzés azért
érdekes, mert Genezáret több mérföldnyire van a víztől, és így valójában nincs
értelme. Ez a Márk evangéliumának a számos földrajzi problémája közül az
egyik, ami azt jelzi, hogy a történet szerzője nem a Galilea régiójából
származott, és talán soha nem volt ott. Ez összhangban állna azzal, hogy a
szerző Rómában élő Pál követő, amely a Márk evangélium írásának hagyományos
helye, ahol úgy vélik, hogy Márk evangéliumát írták."
"A Légió története nem tűnik közvetlen utalásnak az
Ézsaiás 65-re, hanem tartalmaz olyan témákat, mint Ézsaiás 65, függetlenül
attól, hogy ez szándékos-e vagy sem. Ez ismét a pálos témára épül, amely
szerint Jézus szerepe a bűnösök megváltója és az istentelenek
megmentője. Az, hogy a tisztátalan lelkek megpróbálnak belépni a
sertésekbe, azt jelenti, hogy az általa elfoglalt ember tisztátalanabb volt,
mint a sertés, amit a zsidók a tisztátalan állatoknak láttak. A jelenet
nyilvánvalóan tele van szimbolizmussal, és nem egy történelmi utalás."
(Robert
G. Price: The Gospel of Mark as Reaction and Allegory 2007)
„Mark elsődleges célja az volt, hogy megvédje a
kereszténység látását, amely ellen Pál apostol „ júdaista”ellenfelei harcoltak.
Azért vállalta fel ezt a védelmet, mert az apostol nevében írt leveleket már
nem tartották megfelelőnek, esetleg azért, mert Pál önmaga már nem volt jelen,
hogy személyesen megvédje a hatalmát. Márk nem jelentett be semmilyen új Jézus
tanítást, mert egyik sem volt számára elérhető: fő forrása az Ószövetség, a
homérikus eposzok, és Pál levelei, nem a tanítványok vagy a szóbeli hagyomány.
És így írt egy evangéliumot, amely implicit módon igazolta Pál és az ő
írásainak hatalmát."
"Célom ebben a könyvben elsősorban a Márk és Pál
levelei közötti irodalmi kapcsolat bizonyítékainak bemutatása. Ez az
intertextuális kapcsolat mindkét irányban működik: a Márk evangéliuma kölcsönöz
a leveleiből, és megerősíti az írások hatalmát ”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése