Célom nem a Márk evangélium történeti hitelességének
vizsgálata, hanem Márk evangéliuma irodalmi függőségének bemutatása, amit egymástól független, de
ugyanerre a következtetésre jutó kutatások is valószínűsítenek. Ezek mindegyike
azt valószínűsíti, hogy Márk egy irodalmi alkotás, ami Pál teológiájának a
kifejtése, és nem történeti, hanem literális, főként ószövetségi írásokon
alapul. Van történelmi magja, de ez inkább krisztológiai megfontolások mentén
jelenik meg. Mivel Pál evangéliumának szíve a
fiúságra, a fiúságba vetett hitbe juttatás volt, ezért első lépésben talán annak
a megvizsgálása lehet a legcélravezetőbb, hogy Márk szerzői szándékában
megjelenik-e a fiúság megerősítésére irányuló törekvés. Mi tehát Márk szerzői
szándéka?
Én sokáig elhittem azt a
fősodratú tudományos álláspontot, hogy Márk szerzői szándéka szerint a győztes
messiáskirály képét akarta megváltoztatni a szenvedő messiás képére, azt akarta elmondani, hogy a Fiu (Jézus)) akkor is messiás
volt, ha szenvedett és meghalt. De ez úgy tűnik, nem igaz:-)
Márk evangéliuma tulajdonképpen
nem más, mint egy "szenvedéstörténet, hosszú bevezetéssel", ahogyan
egyszer valamelyik tudós jellemezte. Ha figyelmesen olvassuk Márkot, akkor fel
fog tűnni, hogy Márk evangéliumában a Fiú (Jézus) személyén és a halálán van a hangsúly, a Fiú (Jézus) személye és halála áll a középpontban.
Bart Ehrman, a
blogján egy nagyon jó sorozatot közölt le a messiási titok és a szinoptikus
probléma kérdéskörében, amiből az derül ki, hogy a Márk evangélium megírásának
történelmi háttere az lehet (amire az Újszövetség különböző részeiből lehet
következtetni), hogy az első hívők azt hitték, hogy a Fiú (Jézus) a feltámadáskor lett
az Isten Fia. Ez volt a legkorábbi krisztológia. Ehrman szerint a Márk szerzői
szándéka annak a megerősítése volt, hogy a Fiú (Jézus) már a szolgálata idején is Isten
fia volt. Márk nem egy történelmi beszámolót akart adni a történeti Jézusról,
vagy a szenvedő messiási képet akarta kialakítani, hanem a keresztény hit
formálása volt a célja. Talán nem tévedünk nagyot, ha azt állítjuk, hogy,
Márknak nem Jézus messiásként, hanem Isten Fiaként való bemutatása volt a
célja.
Ezt a feltételezést látszik
megerősíteni az is, hogy a Márk evangéliuma nem adopcionista evangélium, tehát
nincs benne szó arról, hogy Isten bármikor (akár a János keresztségénél, vagy a
feltámadáskor) örökbe fogadta volna a Fiút (Jézust). A Fiú (Jézus) alakja minden előzmény nélkül
jelenik meg. Márk nem is közöl családfát, semmit nem tudunk meg a Fiúról (Jézusról),
hiszen ez Márk számára nem kérdés, amit az evangélium elején magával Istennel
mondat ki: "Te vagy az én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm."
Annak ellenére azonban, hogy ez a mondat rögtön az evangélium elején elhangzik,
a Márk teljes evangéliumában csak két(féle) "lény" ismeri a Fiút (Jézust),
mint az "Isten Fia" vagy az "Isten Szentje": a démonok
(tisztátalan szellemek) és egy római katona (a keresztnél), aki nyilvánvalóan a
pogányok szimbólumaként jelenik meg. A szerzői szándék legtisztább kifejeződése
viszont megint csak érdekes módon, az evangélium végén nyilvánítódik ki a
pogányság szimbólumának tekinthető római százados szájából: "Bizony, ez az
ember Isten Fia volt!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése