Hogyan halt meg a Fiú?

"Ha valakiben halálos ítéletre való bűn van, és megölik, és felakasztatod azt fára: Ne maradjon éjjel az ő holtteste a fán, hanem temesd el azt még azon a napon; mert átkozott Isten előtt aki fán függ; és meg ne fertéztessed azt a földet, amelyet az Úr, a te Istened ád néked örökségül." 5Mózes21:22-23

Hát így. Ahogyan a Mózes könyve is mondja. Ha valakiben halálos ítéletre szóló bűn van, akkor azt a következő módszerekkel lehet megölni: fojtás, égetés, kard és kövezés. Csak ezzel a négy lehetőséggel lehet megölni valakit, ezen kívül nem lehet. Aztán ez után, ha megölték, csak utána jön a fára akasztás. Írja is a szöveg: "megölik, és felakasztod azt fára..." Tehát egy halottat, egy megöltet akaszthattak a fára, egy halott embert, aki már nem él, ami átokká lett, ami jelezte az átkot. És hogy ne maradjon éjjel is a holtest a fán, ezért kellett még aznap eltemetni: mert Isten előtt átkozottá vált, aki a fán függött. És ha eltemetik, akkor nem fertőztetik meg az a föld, amit Isten adott. 

Hol vannak a zsinagógák?

Az a helyzet, hogy kezembe került Bart Willruthtól Pál idővonalának újraértékelése, és hát mit mondják: érdekes, felettébb érdekes. Arról szól ez az írás, hogy az evangéliumok és az Apostolok cselekedetei történelmileg nem megbízhatóak. Több pontot is vesz Bart, engem azonban egy dolog kapottt meg: a páli levelekben nincsenek utalások zsinagógákra. Pedig az ApCsel ábrázolja amint Pál városról városra jár Görögországban és Kisázsiában, és elsősorban zsinagógákba látogat, és prédikálja az üzenetét, és általában megtérít néhány zsidót, és néhány pogányt. Mielőtt kirúgják őket, a messiás megvádolásával vádolják Pált.

De amikor az ember elolvassa Pál leveleit, tulajdonképpen kihagyás tapasztalható: nincsenek zsinagógák. Írásában fel sem merül a szó, és a messiás meggyilkolásának vádja sem. A helyzet az, hogy nem voltak ott zsinagógák. Abban az időben mikor írták, valóban nem voltak ott zsinagógák. Görögországban, Kisázsiában az ember hiába keresi a zsinagógák létezését a Krisztus előtti második század előtt. Ennek az oka nem túl bonyolult, és bárki beláthatja: a zsinagógarendszer és a rabbinikus judaizmus csak a templom lerombolása után i.sz. 70-ben, és a nagy diaszpóra után, a Bar Kochba- lázaaadást követően, i.sz. szerint 135-ben jelent meg.

Gratula Bartnak, nekem meg egy igazi nagy tasli, hogy nem vettem ezt észre előbb.

Pál, aki "nem valódi"!

Olvasok egy írást, amit Stephen Voorwinde az Újszövetség adjunktusa írt, ami tartalmaz egy furcsa, de annál biztosabb forrást Pálról. Az egész tanulmánynak a címe: Apostolok Cselekedetei és Galata levél: A tökéletes összeillesztés?, és ez a cikk az Apostolok Cselekedeteiből és a Galata levélből nyújt néhány életrajzi betekintést Pál életébe, megvizsgálja Pál apostol kifejezésmódját, érzelmeit a Galata levélben. 

A forrás Pálról: 

"In Jerusalem the disciples were afraid of him, fearing that he was not genuine. But Barnabas took hold of him and brought him to the apostles” (Acts 9:27).

"Jeruzsálemben a tanítványok féltek tőle, attól tartva, hogy nem valódi. De "Barnabás megragadta őt, és az apostolok elé vitte" (ApCsel 9:27).

"Mikor pedig Saulus Jeruzsálembe ment, a tanítványokhoz próbált csatlakozni; de mindnyájan féltek tőle, nem hivén, hogy ő tanítvány. Barnabás azonban maga mellé vevén őt, vivé az apostolokhoz...." (ApCsel 9::27)

A kilenc parancsolat

A kilenc parancsolat nem az én találmányom, hanem David Noel Freedman nagyszerű ötlete volt. A Tízparancsolat tárgyalása során a tízes szám fontosságát hangsúlyzta, akkor hát miért "A kilenc parancsolat" címmel írt könyvet? Melyik parancsolatot hagyta ki, és miért? 

"Ha közelebbről megvizsgáljuk a tízedik parancsolatot, észrevehetjük, hogy ez egy nem "bizonyítható bűnre" vonatkozik. Bárki kívánhatja más házastársát, házát, ökrét vagy szamarát, de mégsem derül ki bűnössége mindaddig, amíg kívánságát cselekedetté nem formálja. Csak miután a cselekedet megtörténik, a többi parancsolat lép életbe. Ha tehát valaki más házastársát megkívánva cselekvésre ragadtatja magát, paráznaságot követ el. Ha valaki a felebarátja tulajdonát mekívánva cselekszik, lop. És így tovább. Felfedezhetjük tehát, hogy a tízedik parancsolatban tárgyalt kívánság az előző parancsolatok megszegésére vonakozó késztetést tiltja, s a kívánság önmagában sohasem bűn; csak akkor válhat bűnné, ha az előző parancsolatok valamelyikével szembeszegülő cselekedetté formálódik."

Nincsen benne!!!!!!!

 

Szóval az van, hogy rohadtul örülök, azt ne mondjam, hogy piszkosul örülök, mert egy fontos versről mást kell gondolnom, mint amit eddig gondoltam: azt, hogy az eredeti írás nem tartamazza ezt a verset:-))) Szóval nézzük!

A Galata levélről van szó, arról a levélről, amit minden bizonnyal Pál írt, illetve ránk hagyott, és amit minden keresztény nagyon szeret idézni. Szóval ezt a levelet olvasgattam azért, hogy megnézzem, van-e benne Jézus szó, és azt kell mondanom, hogy elég ritka számba megy. Főleg az elején, ahol az első kettő fejezetben szinte csak zavaró körülményként rettentően zavar az olvasásban. A feleségemnek próbáltam segíteni, hogy lássa ő is meg azt a tényt, hogy a Jézus szó nem tartozik az eredeti szöveghez. Így került elénk ez a vers, ami nagyon régóta cseszte a fantáziámat, amiről azt gondoltam, hogy eredeti páli kifejezés, és ami így szól:

"Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem." (Gal2:20)

Yeshu Ha-Nocri

 

A bSan 43a így szól: „A pészach estéjén felakasztották Yeshu Ha-Nocrit. Előtte negyven napig hírnök ment ki: ’Yeshu Ha-Nocrit meg fogják kövezni varázslásért, félrevezetésért, és mert Izráelt bálványimádásra csábította. Ha valakit tud valamit a védelmében, az jöjjön és nyilvánosan mondja el.’ De senki sem jött a védelmére, ezért felakasztották a pészach estéjén.”

Yeshu Ha-Nocriról szól ez a szöveg. Nézzük mit mond. Azt mondja, hogy "meg fogják kövezni varázslásért, félrevezetésért, és mert Izraelt bálványimádásra csábította." 

Nagyon fontos tudni, hogy a felakasztás, vagy fára szegezés az nem volt megengedett kivégzési mód a Tóra szerint. Négy lehetséges kivégzést alkalmaztak: fojtás, égetés, kard, és kövezés. Ezek közül az égetés volt a legkegyetlenebb, talán még a keresztény utódok által oly sokszor alkalmazott máglyán égetésnél is. Ebben az esetben egy kötelet kötöttek a kivégzendő nyakára úgy, hogy két oldalt tudják húzni, mindezt álló helyzetben, majd amikor a száját kinyitotta, akkor forró ólmot vagy fémet öntöttek a szájába. A lényeg az, hogy csak a kivégzés után akasztottak fára.

A zsidókhoz írt levél

Van a szentírásban egy levél, a Zsidókhoz írt levél, ami azért érdekes számunkra, mert benne van a Jézus név, mindössze tizenháromszor, amiből négyszer az utolsó fejezetben, és az összes többi megállapítás az a Fiúról szól. A Jézus név egyszer a második, a harmadik, a negyedik a hatodik, a hetedik fejezetben, kétszer a tizedik és a tizekettedik fejezetben, és a tizenharmadik fejezetben négyszer fordul elő. Nézzük meg ezeket sorban egymás után úgy, hogy kiveszem belőle a Jézus nevet.