A szentháromság! Végső összegzés.

A Bart Ehrman Blogon lezáródott egy hosszú téma a szentháromságról, ami a mai kereszténység egyik fő gondolata. Ezt az írást teszem közzé. Jó olvasást!

"A legkorábbi keresztények szigorú monoteizmust örököltek a zsidóságtól. Nem minden zsidó volt monoteista. A történelem során egyesek más isteneket imádtak; mások imádták Izrael egyetlen Istenét, de tudomásul vették, hogy léteznek más istenek is (így henotheisták vagy monolatristák); mások szerint csak egy Isten volt, a többi isten pedig egyszerűen nem létezett. A legtöbb keresztény ezt a nézetet vallotta - vagy legalábbis azt mondta, hogy a többi isten, ha léteztek, démonok voltak.

Maga Jézus szigorúan monoteista volt. Ahogyan a hívei is. Jézus azt tanította, hogy a jelenlegi kor vége közel van; a gonosz erők, amelyek irányították ezt a kort - az ördög, az ő démonai és az összes többi aljas hatalom, amely nyomorúságossá teszi az életet, beleértve az összes embert, aki mellette állt, különösen azokat, akik gazdagok, híresek, befolyásosak és hatalmasak voltak - mindezeket az erőket hamarosan megsemmisíti Isten kozmikus és határozott cselekedete, amikor beavatkozott ebbe a korrupt világba, és visszavitte a dicsőséges Paradicsomba választottjai számára, amelyet eredetileg tervezett.

A krisztusi erkölcs

Fontos tudni, még az elején nagyon fontos dolog tudni, hogy olyan, mint krisztusi/felkent erkölcs nincs. Ezt nagyon gyorsan le kellene állítani a közbeszédből, mert így nem fogjuk tudni elmondani a világnak azt, amiért itt vagyunk: mégpedig azt, hogy a krisztus/a felkent, egy halotti állapotot, egy halotti erkölcsöt jelöl. Azt csak olyan emberek mondják, akiknél a krisztus/a felkent egy feltámadt, egy nagyszerű állapot. De hát Pál nem egy feltámadt, hanem egy felkent, egy halotti állapotra utal, amikor azt mondja, hogy felkent/krisztus. Ezt kellene kimondani.

Női apostol az ősegyházban?

A Bart Ehrman blogon azt a kérdést tették fel, hogy a farizeus Pál, rokonától, Júniátol tanulta-e a kereszténységet. Ezt a kérdést ebben a formában nem én fogom megválaszolni, hanem Ledán M. István, akinek csodálatos blogján, a "laudator temporis acti" blogon többek között ilyeneket olvasgathatsz:

"Ki gondolná, hogy a római levél végén, egy teológiailag semleges, személyes üzenetben, egy köszöntésben, azzal a (nemcsak) teológiailag izgalmas kérdéssel találkozunk, hogy volt avagy sem női apostol az ősegyházban? Bizonyos szempontból és bizonyos körökben már maga a kérdés feltevése is botrányosnak számít, a kérdésre adott válaszért pedig, ha történetesen nem a létező korok lehető legjobbikában élnék, valószínűleg máglya járna. Azt ajánlom, hogy kezdjük a vizsgálódást a Vulgata szövegével, nemcsak azért mert ez egy latin blog, hanem azért is, mert Jeromos szövege akár perdöntő is lehet az ügyben.

Izraelből

 https://www.facebook.com/100704162033017/videos/1378979985788932/

A Krisztus és a Jézus

A helyzet az, hogy én már elég régóta gondolkodom a Krisztus és Jézus közösségén, és azon, hogy ez a két személy nem lehet ugyanaz. Ez nem csak az én puszta ötletem, hanem Georges Ory 1968-as gondolata, ami az én egyik kedvenc blogomon, a Mythicist Papers oldalon jelent meg. Az Éditions du Cercle d'Éducation Populaire könyvben a 29- 38. oldalon megjelenteket, maga R. Salm fodította. 

A felkenés

Megismerkedtem egy kanadai proffal, aki hasonlóan gondolkodik Pál teológiájáról, mint én. Hét éves munka vége felé közeledve lassan kiadja a SCRIBE elnevezésű ÚT fordítását, amiben a Krisztus szót minden esetben "Felkent"- ként fordítja le, hiszen ezt jelenti a görög kifejezés. Érdemes egy olvasási kísérletet tenni ezzel a szóval, és amikor Pál Krisztust ír, ott mint "felkent" olvasni. 

Mi a felkenés? A felkenés több jelentéssel bír. A temetési szertartás során a halottat felkenték, ez szinte minden ókori kultúrában megtalálható volt. A görögöknél a már halott egyént, a már meghaltat nevezték felkentnek. A zsidóknál a próféta uralkodásra kente fel a királyt, vagy más szóval uralkodóvá kent fel valakit. 

Az Úrvacsoráról

Ha már szóba került az Úrvacsora, ne ugorjuk át a kérdést, mert az Úrvacsorával szerintem nem az legnagyobb probléma, hogy a "bűnöktől szabadítás" igazolására belekontárkodtak Márk szövegébe, hanem az, hogy az Úrvacsorában meghirdetett új szövetség az kizárólag Páltól kerülhetett bele a Márk evangéliumába, mert ez tipikusan páli tanítás (ezért nem is hozza a János). Pál az egész ötletet "kijelentésből" vette, tehát nem "hús és vér" jelentette ki neki, ami egészen pontosan azt jelenti, hogy nem emberektől, nem az apostoloktól hallott róla, vagyis nem történelmi esemény. Márk mégis átveszi:-) De nem azért, mert Márknak volt egy saját forrása egy meg sem történt eseményről, egy vallási rituálé tovább hagyományozásáról, hanem azért, mert Márk Pál evangéliumát fejti ki. Az Úrvacsora az egyik legjelentősebb érv a Márk és a Pál közötti irodalmi függőség meglétére.