Elohim- JHWH (Elohim)

Pál ott tévedett nagyot, hogy az evangéliumot az ember önmeghalásához, krisztusban levéséhez kötötte, miközben az evangélium valójában nem más, mint a halál megszűnésének híre. Pontosabban ez sem igaz, mert Pál ugyan észlelte önmagában a szellemit (Gal1:16), azt gondolta, hogy ez a szellemi, ez a láthatatlan fog az elragadtatással megjelenni. Arra viszont nem gondolt, hogy ez a valami, ez a szellemi amit érzett, éppen Istent próbálja meg legyőzni. Hiszen nagyon sokan voltak, akik szellemileg olyanok akartak lenni, mint Isten. Nézzük hogyan!

Összeütközés

Most megpróbálom összefoglalni azt, hogy szerintem hol vannak az óriási ütközéseim a keresztény hagyománnyal.

Amit fontos tudni, hogy én nem Pálon keresztül hiszek Istenben, hanem Isten miatt nem tudok Pálnál maradni. Ez fordított irány, mint amit a teológiák többsége csinál. Én nem egy "páli reformot" végzek, hanem istenhitből fakadó kritikát vallok. Mert Pál nem a mérce, hiszen Isten nem azonos Pál nyelvével. A legtöbb vita ott csúszik félre, hogy aki eltér Páltól annak magyarázkodnia kell. De ha Isten az első, akkor Pál tanú, nem alap, Pál nyelv, nem valóság, Pál út, nem cél. Az út pedig nem azonos a forrással. 

"Istennek igazsága jelentetik ki abban hitből hitbe" Róma 1: 17

A „Fiúságba vetett hit” nem közvetlen, nem önmagában adott. A Fiú nem hit-tárgy, hanem ontológiai forrás. Ami hitté válik, az a Krisztus (a Felkent) – az a testi–véres, halálon átesett, megtestesült állapot, amely láthatóvá, megfoghatóvá, követhetővé teszi azt, ami a Fiúban volt.

Amíg nincs Krisztus (Felkent), addig nincs hit. És amíg nincs hit, addig a Fiú csak ontológiai tény, nem hitbeli valóság. A Fiúságba vetett hit csak Krisztuson keresztül lehetséges, mert a Fiú nem jelent meg testben mint Fiú, hanem a halálban vált testté, és Felkentként (Krisztusként) lépett be a történelembe és az emberi tapasztalatba.

Barnabás pontosan ezt mondja más nyelven: nem a „Fiúba kell hinni”, hanem abban, aki „ἐν σαρκὶ φανεροῦται” – testben megjelenik, és a hit a testen, a szenvedésen, a véren keresztül keletkezik.

Ha egy mondatba sűrítem, ezt a tételt, így hangzik nagyon tisztán: A Fiú nem hit kérdése – a Krisztus az.  A Fiú a forrás, a Krisztus az esemény, a hit pedig az eseményhez kötött válasz.

Ez erős, és nem keresztény közhely, hanem radikálisan korai, pre-dogmatikus krisztológia. Ezért amíg nincs meg a krisztus, a felkent hit, nincs meg a Fiúságba vetett hit sem!

Pál nagyon pontosan értette azt, amiről beszélt! Értette, és tudta! De nem volt igaza!