A három- féle test

A  “szóma pszühikon” (érzéki/lelki test), “szóma pneumatikon” (szellemi test), “szóma dokszész” (dicsőséges test), mind- mind Pál apostol szóhasználata, mindegyik a ‘test’ egy bizonyos állapotára utal. Az 1Kor11:23-ban leírt kijelentésben a Fiú azt mondja, hogy “Ez az én “szómám” értetek”. A kijelentés eredeti szövege szerint ez a “szóma” ‘átadatik’ valakitől valaki, vagy valami másnak. A Fiú “szómáját” valaki átadta, odaadta valakinek, vagy valaminek. A kérdés az, hogy a kijelentésben milyen “szóma” adatik át? Érzéki/lelki test (szinonímája a bűnös hús, a “szarksz”), szellemi test, vagy dicsőséges test?

A fenti 3 “szóma” közül a kijelentésben csak és kizárólag a “szóma pneumatikon” (szellemi test) adathatik át. Ez a “szóma” a “bűnös húshoz” (szarksz) hasonló “szóma” (Róma8:3; Fil2:6-8), a legkevésbé sem “szarksz”. A kijelentésben tehát ez a “szóma pneumatikon” szerepel, ami megtörhetetlen, hiszen “szellemi test”. Ez csak hasonló a “bűnös húshoz”, (a “szóma pszühikon”, vagyis érzéki, lelki test egyik szinonímája, megfelelőjének).

A “szóma pneumatikon” definíció szerint nem hús és vér. Nem lehet sem keresztre feszíteni, sem megtöretni, sem megölni, erre ember nem képes. Egy entitás létezik, aki ezt a testet halálra tudja adni, aki nem más, mint Isten. Világos mutatóink vannak arról, hogy Pál szerint Isten volt az, aki átadta, a halálra kezére adta a Fiát. Ez az aktus nem más, mint a megtestesülés, ahol a “szóma pneumatikon” “hús és vér” állapotba kerül az ‘átadatás’ során. A vér azt jelzi, hogy megtörtént az átadatás, a halálra adás (Luk22:44 erre utal).

Tehát a páli levelek alapos ismeretében kijelenthetjük, hogy a páli teológiában a vér nem a “testi-fizikai élet végét jelöli”, ahogyan a cikkben is elhangzott, hanem a szellemi test, a “szóma pneumatikon” életének a végét jelenti. Hiszen mi is az Úrvacsora lényege?

“Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak HALÁLÁT hirdessétek, amíg eljövend.” (1Kor11:26).