Martin Lewadny

Martin Levadny egy kanadai író, gondolkodó, egy nagyszerű ember volt. Azért írom így, hogy volt, mert azt hiszem már meghalt szegény. Nagyon régen, úgy 2019-ben találkoztam vele a Vridaron, és teljesen megfogott az, ahogy reagált a hozzászólásomra. Ő a világon az egyedüli ember, aki elfogadta azt, hogy a Fiút Isten ölte meg, és nem valaki más. Itt van a vers, amit ő fordított le görögből angolra, az Új Testámentum akkor hamarosan megjelenő SCRIB (angol) elnevezésű fordításából, így szól:

“Ha Isten maga nem mentette meg a saját fiát a szenvedésből és a halálból, hanem inkább átadta neki (paredokan) mindnyájunkért, akkor hogyan nem adná nekünk a kegyelmét, hogy mindent megosszon a fiával?” Róma8:32

Azzal teszem Martin Lewadny előtt tiszteletemet, hogy most itt két bejegyzését kirakom. Olvassátok szeretettel.

"Az 1Kor 11 azt sugallja, hogy valaki átadta Jézust a végzetének, de a szöveg olvasatában ez soha nem szerepel explicit módon. Óvatosnak kell lennünk az evangéliumok állandó zsarnokságával, amely Pál anyagára nehezedik. Fontos részletek hiányoznak. Pál könnyen megemlíthette volna Júdást, ha valóban tudta volna, hogy az Júdás.

Ráadásul azt hiszem, sok olvasó a paradidomi igére ugratva azt hiszi, hogy „elárultat” jelent... többnyire nem így van!!! Pál paradidomi igének használatából adódóan valószínűbb, hogy a szó jelentése „átadta”. A szöveg nem mondja, hogy bárkinek is átadták volna. 1Kor 2 (az arkhónok illeszkedhetnek az ige tárgyához, de az igének nincs tárgya itt az 1Kor 11-ben).

Figyeljük meg ezt: A Róma 8:32-ben világosan meg van határozva, hogy „ki” „adta át” Jézust – Íme a Róma 8:32-nek az én fordításom:

„Ha valóban az a helyzet, hogy Isten maga nem kímélte meg saját fiát a szenvedéstől és a haláltól, hanem inkább átadta (paredokan) őt értünk, akkor hogyan ne adja meg nekünk kegyelmét is, hogy mindent megosszunk fiával?” (az Újszövetség hamarosan megjelenő „SCRIBE” című fordításomból).

Az NRSV fordítása szerintem szörnyű… a paradidomi szót nem úgy kellene fordítani, hogy „odaadta a fiát”. Ha bárki azt feltételezi, hogy „elárulta”, akkor Isten elárulta a fiát… De az is világos, hogy Isten arra szánta a fiát, hogy „uralkodók” öljék meg (hogy milyen uralkodókról van szó, azt nem említik kifejezetten – emberi vagy démoni –, Neil egy egész blogbejegyzés-sorozatot írt erről. Nézd meg őket).

Remélem, ez lehetőséget nyithat arra, hogy az ilyen szövegeket másképp is lássuk.

ráadásul honnan a földön vette Pál ezt a kinyilatkoztatást, ha nem az Úrtól, ahogy mondja...

Azt is tudom, hogy Pál az 1Kor 11, 23. versében a paralambano és a paradidomi szavakat egymás mellé helyezve használja. Ugyanezeket a kifejezéseket használja az 1Kor 15-ben is az úgynevezett „hitvallás” kapcsán, amelyet (kitől? - nincs megadva). Az apologéták feltételezik, hogy „az oszlopoktól” kaptak. De nem úgy vannak megfogalmazva, ahogy mondtam. Sőt, a paradózis, ahogy már említettem, nem feltétlenül jelenti egy „hagyomány” továbbadását. Pál „kinyilatkoztatást” kapott (ami fontos szó és fogalom Pál számára mindenhol az írásaiban. Tehát a „kinyilatkoztatásait” (amelyekből sok volt) „az Úrtól” kapta, nem emberektől (beleértve magát Jézust is, mint embert).

Érdekes módon azon tűnődtem, hogyan közölhetett az Úr „történelmileg igazolt információkat”, ahogy az 1Kor 15-ben szerepel. Tehát az Úr kinyilatkoztatásokon keresztül adta át Pálnak a történelmet? Egy percig sem hiszem el, de Carrier azt hiszi, hogy ezeket az anyagokat nem az oszlopoktól kapta, hanem Jézustól, a lélektől, és egyébként Pál a 2Kor 3-ban „léleknek” nevezi „az Urat”. Ez elég egyértelmű számomra.

Nem olvastam Carrier történelmi hitelességéről szóló könyvét, de kíváncsi lennék, hogy ha úgy hiszi, hogy Pál közvetlenül az Úrtól kapta ezt az „információt”, akkor egyértelmű, hogy Jézus történelmi információkat adott át arról, hogy mi történt a történelemben. Lehetséges ez? Kétlem, de ha Carrie ezt a nézetet vallja, akkor nem vizsgálta meg alaposan a nézet következményeit. Hogyan ellenőrizhetné Pál ezeket a kinyilatkoztatásokat? Ki merít „történelmet” a feltételezett felülről származó „kinyilatkoztatásokból”?

Szerintem mindkét szöveg, a 11. és 15. korintusi levél, rendkívül problematikus. Ha Jézus hallucinációkat okozott Pálnak (szerintem ez egy helytelen szóhasználat, és azt kell mondanom, hogy a Bibliában a „látomások” egyáltalán nem hasonlítanak az úgynevezett hallucinációkhoz). Sőt, az, hogy kinyilatkoztatást kaptam, vagy szellemben voltam stb., akár retorikai technikák is lehetnek, hogy valakinek a „kinyilatkoztatásos” élményeit hangoztassák, amelyek egyszerűen csak megpróbálják megerősíteni az Isten vagy bárki más általi vélt tekintélyét!

Régóta kutatom és tanulmányozom a szentírásokat, és azt kell mondanom, hogy ez a terület könnyen feladhatja az embert. Mind lenyűgöző, de a vér és a tinta, ami ilyen dolgokra ömlik, rendkívül nyugtalanító és káros az elménk és testünk egészségére.

Továbbá hadd jegyezzem meg itt, hogy mindenkinek joga van a saját meggyőződéséhez vagy véleményéhez, de senkinek sincs joga a saját tényeihez.

Teljesen elegem van a tudósok és apologéták által ma kitalált, minimális tényeken alapuló megközelítésekből.

Mindenesetre blogger barátaim. Csak így tovább! Jó érzés figyelmes kollégák között lenni, legalább néhányatoknak :)

Marty Lewadny"

"Balivinek (és bárkinek, aki hallja)

A szöveggel kapcsolatos saját értelmezésemet mindezen beszélgetések végén írtam anélkül, hogy elolvastam volna a hozzászólásaitokat. Úgy tűnik, hogy osztjátok a megfigyeléseimet, vagy fordítva. Mindenesetre igyekszünk a lehető legőszintébbek lenni azzal kapcsolatban, amit a szövegekből leszűrhetünk.

Hadd mondjak valamit. Úgy jutottam ki a keresztény szekta különböző formáiból, hogy úgy döntöttem, nem fogok valahogy „tagadni” a Bibliát vagy a teológiát mint olyat. A Biblia és a teológia annyi érdekes történetet, ötletet és ideált vet fel (jókat és rosszakat egyaránt). Elég érdekes és bocsánat!!! oly sok szempontból releváns az emberi léttel kapcsolatban, de ez egy másik téma, ami gyümölcsöző lehet. Nem a Biblia emberi léttel kapcsolatos mechanikus alkalmazásáról beszélek.

Remélem, hogy közzétehetem a nemrég elhunyt Philip Davies esszéjét. Nagyon szomorú vagyok, hogy egy ilyen nagyszerű tudós már nem tudja továbbra is őszintén tartani minket a testben... ezért a múltbeli munkásságára támaszkodunk, amit ránk hagyott. Véleményem szerint, ha létezik a halhatatlanság, akkor Davies ránk hagyott egy darabot halhatatlan életéből... Munkái tovább fognak élni!!! Még akkor is, ha oly sok tudós követi el ugyanazokat a buta hibákat a munkájában és az életében. Bátor döntést hoztam, hogy már évekkel ezelőtt elkezdtem „őszinte” lenni a szövegekhez való hermeneutikai megközelítéseim természetével – legyenek azok ősiek vagy modernek.

Soha ne feledjük, hogy ezeknek a dolgoknak a nagy részét olyan nehéz megérteni és megfogalmazni.

Számomra ez mind emberi!!! Hadd tegyenek meg néhányan közülünk a tőlünk telhetőt, hogy „istenivé” váljanak, és megpróbálják túllépni a bibliai, történelmi és tudományos sületlenségeket, amelyek mindannyiunkat sújtanak.

Az őszinteséged sokba kerülhet, de légy bátor az önbizalmadban és a konfliktusokban, akár magaddal, akár valakivel vagy valami mással.

Úgy látom, ez az oldal egy lehetőség arra, hogy bátorságot gyűjtsünk ahhoz, hogy a lehető legnagyobb mértékben őszinték legyünk.

Marty Lewadny"

Azóta őszinte vagyok, meg bátor! 

Akinek van kedve, ezen a lapon elolvashatja az egész cikket: Vridar