"Teremtsünk embert a mi képünkre..."

Arról már beszéltem, hogy a Bibliában vannak csúsztatások. (Tulajdonképpen Pál apostol is egy csúsztatás, akit nem a teljes tanítása szerint ítélnek meg.) Nézzük meg, hogy milyen csúsztatás van még a Bibliában.

A legelső csúsztatás az a Biblia első fejezetében van, amikor Isten azt mondja: "Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra..." (26.v.), mert ezzel a kijelentéssel Isten tulajdonképpen azt jelenti ki, hogy az összes ember Isten képére és hasonlatosságára van teremtve. Tehát nem élhet az ember bűnben, ha már Isten képére és hasonlatosságára lett teremtve. De ez nem teljesen így van! Mégpedig egy igen egyszerű tény miatt, amit itt írtam le, és amit az ortodox evangelikánsok sosem fognak elfogadni, akiknek a Sriptura Sacra sui ipsius interpes elv ad útmutatást az értelmezésre: szó szerint a Biblia ismerete elégséges és világos útmutatást ad a Genezis első, és második fejezetének a megértéséhez. Hát nézzük meg, hogy igazuk van-e.

Az a gond, hogy az ember teremtéséről a Genezisben pont a második fejezet ad nekik útmutatást, amiről világosan megmondták más tudósok, hogy a második fejezetben vannak olyan részek, amik teljesen ellentmondanak az első fejezetben megfogalmazottakkal. Azt állítják, hogy Isten a főld porából teremtette meg az első embert, Ádámot, Évát, az asszonyt pedig Ádámból, Ádám alsóbordájából teremtette. Ez nem így van, mert ez az elképzelés a második, harmadik és negyedik fejezetből származik, csak ezekből érthető.

Ha csak az első és az ötödik fejezetet nézzük, néhány dolgot másképp látunk. Először is Isten azt mondja nekik, hogy "szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet, és hajtsátok birodalmatok alá". Ebben egyetlen utalás sincs arra, hogy házasodjanak is meg! Az a második fejezetben van, amikor is Ádám hirtelen férfi lesz. Mi az igazság? Hát az, hogy Ádám megteremtésével megteremtette egyszerre a férfi, másodszor a női, asszonyi állapotot, ahogyan mondja is: "ISTEN KÉPÉRE TEREMTETTE ŐT: FÉRÉFIÚVÁ ÉS ASSZONNYÁ TEREMTÉ ŐKET." Nézzük, hogy is van ez az ötödik fejezettel. Mindent megtudtunk az ember teremtéséről, de az Ádám nemzettségének könyvéről nem sokat, úgyhogy így kezdődik az ötödik fejezet: "Amely napon teremté Isten az embert, Isten hasonlatosságára teremté azt. Férfiúvá és asszonnyá teremté őket, és megáldá őket és nevezé az ő nevüket Ádámnak..." (2.v). "Élt vala pedig Ádám százharminc esztendőt, és NEMZE FIAT AZ Ő KÉPÉRE ÉS HASONLATOSSÁGÁRA..." (3.v). Tehát nem Isten képére és hasonlatosságára, hanem az ő, vagyis Ádám képére és hasonlatoságára. Hogyan csinálta ezt, hogy a képére és hasonlatosságára? Hát úgy, hogy NEMZETTE őt. És mivel az első nemzett utód fiú lett, nem pedig lány, ezért az ő képére és hasonlatosságára lett nemzve. Hiszen fiú! Ezután nemzett Ádám fiút és lányt is, és a lányok is az ő képére és hasonlatosságára lettek nemzve. Hiszen lány!

Hát milyen Isten az, aki nemzi az ő élőlényeit! Nem nemzés által, hanem teremtés által, az Ő képére és hasonlatosságára teremté őt, vagyis Ádámot. És így van ez. Isten által, Isten képére és hasonlatosságára TEREMTETTE Isten Ádámot, és Ádám pedig az ő képére és hasonlatosságára NEMZETTE utódait. Itt jelenik meg a nemzettség. Ez a nemzettség. 

Istenről van egy kifejezés, mégpedig az Öregarcú. Az Öregarcú istent eddig mindenki csak egy arcként ábrázolta, és azért csak egy fej, mivel annyira pontosan kifejezi a lényegét: az Isten teljes értelemben egy szellemi entitás. Nem fér bele más, például egy kéz, vagy lábak, mert akkor már nem csak fej lenne. A Krisztusnak van keze és lába, de a Krisztus mást jelent: Felkentet, egy halott Fiút, ahogyan Pál nevezi.

Folytatás következik:-))