A fetámadásról

 

Egy nevezetes blogon, "Jézus fetámadása történelmi tény? Igen." címmel egy igen érdekes beszélgetés alakult ki a blog olvasói között, és ezt Szalai Miklós feltámadásról alkotott nézetei és olvasmányai alapozták meg.

Szalai azt írja, hogy sajnos Wright munkáját még nem olvasta, viszont most fordította le W. L. Craig nagy munkáját, az “Értelmes hit”-et. Mindez azt fejti ki, hogy a bayesiánus analízis alapján az üres sírral és a Feltámadott megjelenéseivel és a keresztények hitével kapcsolatos tényeknek a legjobb magyarázata az, hogy Jézus valóban feltámadt a halálból. "Lehet, hogy Wright jobban és alaposabban érvel Craignél, tehát mindazt, amit itt mondok, ne vegyétek valamiféle “végleges” álláspontnak, csak a Craig érveivel kapcsolatos kételyeimet szeretném megfogalmazni."

A következő tények az üres sírral kapcsolatban, amelyeket a Feltámadás hipotézise nem magyaráz meg jól:
"1. Craig részletesen és meggyőzően elmagyarázza, hogy Jézus használta magára az Emberfia jelzőt – és azt a képet, hogy ő, mint Emberfia az atya jobbján áll az égben. (Craig azzal bizonyítja ezt, hogy leírja, hogy zajlottak az “istenkáromlással” vádolt emberek perei, milyen formák között, a korabeli zsidóságban és rámutat, hogy a jelenet, amikor Jézus a Szanhedrin előtt a főpapnak mondta ezt, pontosan megfelel ennek a leírásnak.) Tehát ez bizonyosan egy teljesen hiteles történet. Majd rámutat, hogy István vértanú megöletése előtt pontosan ugyanezt a képet használta hitének megfogalmazására: látta megnyílni a mennyet és az emberfiát állni az Istennek jobbján. Utána viszont az “Emberfia” szót már sohasem használja Jézusra az Újszövetség: sem a Cselekedetek, sem a páli levelek.

Hogyha ez így van, akkor ebből arra kell, hogy következtessünk, hogy István hitvallása az első keresztények (a jeruzsálemi ősegyház) hitének a leghitelesebb dokumentuma, ez áll a legközelebb ahhoz, amit Jézus magáról és az első keresztények Jézusról hittek. Csakhogy István ebben a rendkívül részletes, az Ószövetségi Izráel egész történetét (az ősatyáktól fogva) áttekintő hitvallásában sehol nem említi sem az üres sírt, sem a feltámadt Krisztus megjelenéseit. Elképzelhető-e, hogy amennyiben az első keresztények valóban azért hitték volna, hogy Jézus megváltó és egy isteni lény, mert üresen találták a sírt és aztán megjelent nekik többször Jézus, akkor ezt a tényt István a vértanúságakor ne említette volna?
2. Minden mozgalomban, vallásban nagy tiszteletben részesítik az alapító sírját. Zarándokolnak oda, feldiszítik. Például a kommunizmusnak a Lenin-mauzóleum volt a jellegzetes kultuszhelye, az angolok pedig úgy verték le a Mahdi mozgalmát, többek között, hogy arra kényszerítették a szudáni mohamedánokat, hogy meggyalázzák a Mahdi sírját. Hát még így kellene legyen ez akkor, ha Jézusnak nem csak sírja volt, hanem ő fel is támadt onnét, és az első keresztények hite ezen alapult. Csakhogy az Apostolok Cselekedeteiben egyáltalán nincs arról szó, hogy Jézus sírját az apostolok látogatták volna, kultuszban részesítették volna. És arról sem, hogy a Szanhedrin, vagy a római kormányzat valamilyen intézkedésekkel megpróbálta volna elejét venni ennek a kultusznak. Ennek az egyedüli racionális magyarázata az, hogy az első keresztények vagy nem tudták, hogy hol van Jézus sírja, vagy nem tulajdonítottak a sírhelynek különösebb jelentőséget – de ez nem egyeztethető össze azzal, hogy hitük az üres síron alapult.
3. Pál a Korinthusiakhoz írott első levél 15. részében, amely a filológusok szerint alig húsz évvel az események után keletkezett, és több száz még élő szemtanúra hivatkozik, akiknek Krisztus megjelent – így tehát ez a legfontosabb történelmi bizonyíték Krisztus feltámadása mellett – egyáltalán nem említi az üres sír tényét. Egy szóval sem. Hogyha az első keresztények hite Krisztus feltámadásában az üres síron alapult, akkor hogyan mellőzhette Pál ezt."

Tények a megjelenésekkel kapcsolatban, amelyeket a Feltámadás hipotézise nem magyaráz meg jól:

"A legfontosabb természetesen az, hogy amennyiben Isten Jézus feltámadásával akarta igazolni a keresztényeknek (és az emberiségnek), hogy Jézus az volt, akinek mondta magát (Isten és Megváltó), akkor ennek a csodának nem néhány tucat (és érthetően elfogult) ember előtt kellett volna történnie, hanem nyilvánosan. Jézus elmehetett volna például – ezt már Kelszosz is felvetette a keresztényekkel vitázva – Rómába, és a szenátus és a császár előtt tanúsíthatta volna isten voltát és feltámadását. Jézus – hiszen isten volt – elmagyarázhatta volna az embereknek például azt, hogy hogyan kell valamelyik halálos betegséget meggyógyítani (például a himlőt, amely Jézus után még áldozatok százmillióit követelte, mielőtt a huszadik században sikerült leküzdeni), és ebben az esetben emlékezete akkor is fennmarad és meggyőzi az embereket az ő Isten voltáról, amikor már távozott az emberek közül.
De ez a megfontolás MINDEGYIK történeti kinyilatkoztatáson alapuló vallásra érvényes: ha Isten létezne és kommunikálni akarna nekünk valamilyen üzenetet, akkor ezt valószínűleg úgy kellene megtennie, hogy az minden korban és minden kultúrában élő ember számára hozzáférhető legyen, nem pedig úgy, hogy egy partikuláris történelmi esemény illetve szöveg, illetve hagyomány révén juttatja el hozzánk ezt az üzenetet, amely a földrajzi, kulturális és technikai korlátok miatt a legtöbb ember számára hozzáférhetetlen.
Ezért a továbbiakban ezt a megfontolást teljesen ignorálni fogom, és csak specifikusabb tényeket vetek fel a megjelenésekkel kapcsolatban:
1. Jézus a Feltámadás után nem jelent meg az édesanyjának, Szűz Máriának. Minden normális ember ilyen helyzetben először és mindenekelőtt az édesanyját keresné fel. Természetesen lehetséges, hogy Mária akkor már nem élt, de mivel az Apostolok Cselekedetei szerint élt, és az első keresztények közé tartozott, ezért hogyha nem élt, akkor az Apostolok Cselekedetei egész leírása az első keresztények hitéről, bizonyságtételeiről, életéről megbízhatatlan – és akkor abban sem lehetünk biztosak – lásd fentebb – hogy ezek az emberek pontosan miben is hittek. Az is lehetséges, hogy Jézus megjelent Máriának, de Mária erről valamiért nem beszélt – de ez sem túl valószínű, hiszen egyrészt nyilván nem tudta volna magában tartani az örömöt, hogy viszont látja a fiát (akiről úgy tudta, hogy szörnyű kínzások közepette megölték), másrészt nyilván ő, aki akkor már keresztény volt, azt akarta volna, hogy az emberek higgyenek fia természetfeletti küldetésében, istenségében, tehát tanúságot kellett volna tennie arról, ha találkozik a feltámadt Jézussal. Vajon Jézus, aki a tanítványoknak parancsba adta, hogy “ELmenvén tanítsatok minden népeket…”, azt tanácsolta volna az édesanyjának hogy ő viszont hallgasson a megjelenésről?
2. Pál apostol a megjelenések között sorolja fel az ő saját vízióját a damaszkuszi úton. Ámde hogyha a feltámadás története igaz, akkor a damaszkuszi úton való megjelenés egy teljesen más típusú találkozás volt Jézussal, mint a közvetlenül a Feltámadás utáni megjelenések a tanítványoknak. Ugyanis amikor Pál a damaszkuszi úton találkozott Jézussal, akkor a feltámadt Krisztus testében már a mennyben volt. Ez tehát egy vízió volt, és nem egy, a ténylegesen, testben, a földön létező, feltámadt Jézussal való találkozás – mint a tanítványok húsvéti élményei. De mivel Pál nem tesz különbséget a kétféle “megjelenés” között, ez azt teszi plauzibilissé, hogy eredetileg a tanítványok abban hittek, hogy a meghalt (és a sírban nyugvó) Jézus jelent meg nekik, és tett bizonyságot a maga igazságáról, természetfeletti küldetéséről. (Amiben az ókori emberek gondolkodása szerint természetesen semmi szokatlan nem volt. Saul, noha üldözte a halottidézőket, megidéztette az endori halottidéző asszonnyal Sámuel prófétát, aki meg is jelent, és elmondta Saulnak a végzetét. Aiszkhülosz Perzsák c. drámájában Dareiosz király árnya jelenik meg a perzsáknak, és ő mondja el az igazságot: a perzsáknak nem szabad többé a görögök ellen hadat indítaniuk. Ettől még sem Saul sem Aiszkhülosz nem gondolták azt, hogy Sámuel, vagy Dáreiosz holtteste ne lenne a sírjában. Ezek a megjelenések egy lélek megjelenései.).
3. István vértanú a maga bizonyságtételében éppúgy nem szól a megjelenésekről, mint az üres sírról.
Mindez egyáltalán nem azt jelenti ,hogy Jézus nem támadt fel, sem azt, hogy esetleg valakinek ne lehetnének racionális alapjai arra a meggyőződésre, hogy Jézus feltámadt, csak azt, hogy Craig nem mutatta ki, hogy az üres sírnak és a Feltámadott megjelenéseinek a a Feltámadás a legjobb magyarázata."

Ezek Szalai feltámadásról alkotott nézetei. Nagyszerű szavak, és fontosak is. De az az igazság, hogy Szalai sem veszi észre azt a nagyon egyszerű tényt, hogy Pál apostol nem Jézusról, hanem a Fiúról, és a Fiú haláláról beszél, miután a Fiú, Krisztussá válik. Ezt leírtam régebben hogyan történt. Viszont a Korinthusiakhoz írott első levél 15. részében egész egyszerűen nem az üres síron alapult a fetámadás. Pál nem erről beszél. És addig, ameddig ezt nem értik meg az emberek, addig félreértik az egész fetámadásról szóló iratokat.