Van egy történet a Márk evangéliumában, már a vége felé a 14. fejezetben, ami nagyon elgondolkodtató, és nagyon affelé hajaz, hogy talán mégis igazam van: a Fiú meg a Krisztus bőven elég ebbe a történetbe.
A történet megint csak az utolsó vacsora köré bonyolódik, és ebben nyer csak értelmet. Nézzük röviden mit is ír erről Márk:
"És mikor ők evének, vévén Jézus a kenyeret, és hálákat adván, megtöré és adá nékik, mondván: Vegyétek, egyétek; ez az én testem. És vévén a poharat, és hálákat adván, adá nékik; és ivának abból mindnyájan; És monda nékik: Ez az én vérem, az új szövetség vére, amely sokakért kiontatik." (Márk 14: 22-24)
Láthatjuk, hogy a Fiú azt kéri az Atyától, hogy vegye el tőle ezt a poharat, de ne a Fiú akarata legyen meg, hanem az Atyáé. Csak a poharat. Ez fontos, hogy csak a poharat. Ott van a kenyér is, de csak a poharat akarja elvetetni. Mert akkor az Atya akarata lesz meg, nem a Fiúé. Nyilvánvalóan észre kell azt venni, hogy amikor Márk a vérre utal, akkor sokakról beszél.
De miért akarja elvetetni csak a poharat? Hát azért, mert a vér jelez valamit, amit semmi más nem jelez: jelzi azt, hogy megtestesülés van. Jelzi azt, a Fiúnak ugyanúgy, mint bárkinek a világon, hogy a Fiúnak ez egy pészahi áldozat, ami azzal jár, hogy a Krisztussá váljon. És erre a kenyér, ami a Fiú testét jellemzi, nem alkalmas. Csak a vér. Csak a vér jelzi a meghalást. Amikor megáll a vér, akkor ott halál van. Mindez nekem a stroke-nál tudatosodott. Amikor jött, és összeestem, nem tudtam felállni, mert a jobb oldalam lebénult, hiszen nekem a bal oldalamon volt a stoke. De hála istennek, hogy ott volt a fiam! Ő mentett meg, mert ha nincs ott, akkor hamarabb feladom:-)
Ezt a történetet Pál apostol jegyzi le, és Pál apostol tollából fakad, hiszen azt mondja, hogy "nem hústól és vértől vette" ezt a tanítást. Mindez csak megerősítése annak, amit Pál hirdetett. A páli levelek alaposabb ismeretében kijelenthetjük, hogy a vér nem a testi, fizikai élet végét jelöli, hanem a szellemi test, a "szóma pneumatikon" életének a végét jelöli. Hiszen mi is az Úrvacsora lényege?
"Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret, és isszátok e pohárt, az Úrnak HALÁLÁT hirdessétek, amíg eljövend." (1Kor11:26)
Miért kell az Úr halálát hirdetni? Azért, mert amikor az Úr meghal, akkor jön el a Krisztus! Megtestesülve, tényleg megtestesülve. Pál tehát a Krisztust hirdette, mint megfeszítettet, és ezzel az volt a célja, hogy a Krisztushitből, az Isten Fiába vetett hitre juttassa hallgatóságát. Pál a láthatót azonosította a Krisztussal, a láthatót, mint a Krisztussal megfeszített óemberével, önmagát pedig a nem látható, belső, megújult szellemi emberrel: „Mert most tükör által, homályosan látunk…” (1Kor13:12). „Nézzétek csak a szem előtt való dolgokat! Ha valaki elhitte magáról, hogy a Felkenté (Krisztusé), az magából kiindulva vessen azzal számot, hogy amint ő a Felkenté (Krisztusé), úgy mi is.” (Csia; 2Kor 10:7)
Pál és társai nem tartották önmagukat oly vakmerőnek, „…hogy azok közé számítsuk magunkat, vagy azokkal vessük össze magunkat, akik maguk ajánlják magukat. Sőt ezek, mivel magukat magukkal mérik, és magukat magukkal hasonlítják össze, belátással nem bírnak.” (2 Kor:10:12), írja a korinthusi gyülekezetet ajánlólevelekkel felkereső és apostolságát megkérdőjelező emberekről az apostolságát kétségbeesetten igazolni próbáló Pál.
Én azt gondolom, hogy ez az igazság!
