A jó és a rossz tudásának a fája az egyik legsúlyosabb tanítása a Bibliának. Ahogy elkezdődik a teremtéstörténet, úgy épül rá ez a szándékaiban gnosztikusnak mondható sztori. Mielőtt elkezdtem volna leírni, hogy én mit figyeltem meg, elolvastam néhány keresztény gondokodó írását, és hát úgy tűnt, mintha a nem keresztény gondolkodók szemüvegén át nézték volna magát a fát. Pedig ez sokkal egyszerűbb.
Szóval én is fogok ideidézni valakit csak azért, hogy mit mond, vagy gondol, és ezután csak magát a fát helyezem el oda, ahova szerintem való: a mesék birodalmába.
Azért próbálom így beállítani a fáról szóló történetet, mert olvastam néhány jó dolgot Ste Richardsson tollából, aki konkrétan nem a fát vette szemügyre, hanem Atumot és Ptah-t, Jahvet és Elohimot, egy végtelenül átlátszó pár teremtés történeteit. Igen, teremtéstörténeteit mondtam, mert ha jobban megnézzük, akkor itt két teremtéstörténetről van szó, és nem egy teremtéstörténetről, ahogy a keresztények mondják nekünk.
Richardsson szerint láthatjuk, hogy a Teremtéstörténetben belső polémia van. A két részt nyivánvallóan más szerzők írták. Azt is láthatjuk, hogy a későbbi szöveg igyekszik kiszorítani a korábbit, vagy hozzáfűzi magát a korábbi szövegekhez, hogy érvényesíthesse dominanciáját. Tulajdonképpen nem csinál mást, mint megváltoztatja azt a konsztextust, amelyben a korábbi szöveget megértik. Azt is hozzáteszi, hogy ez több mint 2500 éve sikerül is a zsidó keresztény teológiai dikurzusban.
Nézzük meg tehát azt a négy szöveges részt, amelyekről eddig beszéltünk:
Himnusz Atumhoz/ Amun- Ra (i.e.: 24-22. század)
A Ptah- himnusz (i.e.: 22- 20. század)
1 Mózes 2:4- 3:21 (Kr.e. 7. század)
1 Mózes 1:1- 2:3 (Kr.e. 6-5. század)
Ra vagy Atum egy önalkotó istenség volt, az első lény, aki kiemelkedett a teremtés előtti létező sötétségből, és végtelen vizes szakadékból. A káoszban megjelenő energia és anyag termékeként megalkotta gyermekeit- az első istenségeket- a magányból.
Ptah a felsőtest vagy az intellektuális funkciók- gondolat és beszéd- révén teremti meg az Ennead minden tagját, beleértve Atumot is. Atum teremtő istent maga Ptah teremtette. A látás, a hallás és a szaglás minden érzéke a szívhez tartozik.
Ha most a szövegekre megyünk egy kicsit, akkor a belső feszültséget különösen jelentősnek kell tekinteni. Ezek a feszültségek sehol sem voltak nyilvánvalóbbak, mint a Pentateucus legelső könyvének beszámolóiban, 1 Mózes 1. és 2. teremtéstörténetében. A tudósok felismerték, hogy az 1 Mózes 1. fejezetében elmondottak nincsenek megbékélve az 1 Mózes 2. fejezetében elmondottakkal. Ezt nagyon egyszerűen el lehet dönteni, mégpedig úgy, hogy egész egyszerűen elolvassák azokat. Olvassák el őket figyelmesen. Ha ez megtörtént, akkor összehasonlításként a következőket fogják észre venni.
- A Genezis 1 szerint a növények a harmadik napon jöttek létre, csak később, a hatodik napon teremtették meg az embert. Az 1 Mózes 2 mást mond: "az Úr Isten a föld porából alkotta az embert", mielőtt még növények vagy gyógynövények lettek a Földön (2:4, 7).
- A Genezis 1 szerint az ötödik napon hozta létre az állatokat, csakhogy akkor még nem volt ember. Az 1 Mózes:2 a következőket mondja: az Úr Isten azért teremtette meg az állatokat, hogy az ember majd nevet talál nekik, De ez nem sikerült. Nemcsak azért, mert nem lehetett még ember, hanem azért sem, mert az Úr Isten asszonyt teremtett, nem embert.
Van még eltérés, de nem akarom túlzásba vinni, mindenki maga döntse el mi az igazság ebben a helyzetben. Azt visztont még nem mondtam, hogy az első fejezethez tulajdonképpen az ötödik fejezethez tartozik. Vagyis az ötödik fejezet az első fejezet folytatása. Mégpedig olyan folytatása, amiben le van írva sok, sok dolog, olyanok is, mint a nemzettség fogalma. Na nézzük.
A történet úgy kezdődik, hogy ez Ádám nemzettségének könyve. Ádámé, akiről néhány fontos dolgot megtudunk ebben a fejezetben. Megtudjuk például, hogy Ádám Isten hasonlatosságára teremtetett. Hogy férfiúvá és asszonnyá teremtette őket, és megáldá őket, és nevezé az ő nevűket Ádámnak. Láthatjuk, hogy a hímneműt és a nőneműt Ádámnak nevezte. Ez azt jelenti, hogy bár kettő személy, mégis kettő nemiség tartozik hozzá.
Azt is megtudhatjuk, hogy száz harminc esztendő után Ádám nemzé fiat az ő képére és hasonlatosságára, és nevezi őt Séthnek. Tehát nem Isten hasonlatosságára teremtetetett, hanem Ádám képére és hasonlatosságára. Ezután Ádám napjai nyolcszáz esztendőre duzzattak, és nemzé fiakat és lányokat. Fiakat és lányokat. Azt hiszem ezek a fiak és lányok a nemzett-ségek. Ezt jegyezzük fel, és tanuljuk meg, és csak így értsük, ahogyan olvassuk, mi magyarok. Tehát ezek az első nemzett- ségek. Akiknek ide tartozik a genetikájuk, a génjeik, azok az első nemzett- ségű emberek. Így tovább- így tovább.
Nem látjuk a bűnt sem. Ennek a résznek ugyanis nem feltétele a bűn, hogy legyen bűn. Sőt, az a jó, ha nincs bűn. Itt viszont nincs bűn. Ez nem a mesék birodalma, de a jó és gonosz tudásának a fája kidobva, kivetve fekszik a mesék birodalmában.
