A Krisztus és a Jézus

A helyzet az, hogy én már elég régóta gondolkodom a Krisztus és Jézus közösségén, és azon, hogy ez a két személy nem lehet ugyanaz. Ez nem csak az én puszta ötletem, hanem Georges Ory 1968-as gondolata, ami az én egyik kedvenc blogomon, a Mythicist Papers oldalon jelent meg. Az Éditions du Cercle d'Éducation Populaire könyvben a 29- 38. oldalon megjelenteket, maga R. Salm fodította. 

A lényeg az, hogy a legősibb felirat egy templomból, Ke. 318-ból, Lebadából származik. A felirat Chrestost („a jót”) és nem Krisztust („a felkentet”) szólítja meg. Jézus a héber Yeoshua- ból származik, ami azt jelenti, hogy „Jahve megment” - vagyis „Megváltó”. A szakemberek kimerítő, de ellentmondásos etimológiai bizonyítékokra mutatnak rá. Ha a Jézus név eredete héber volt, akkor fel kell tennünk a kérdést, hogy miért nem érvényesült a Yeoshua héber forma, és miért hagyták azt teljesen figyelmen kívül az ókori keresztény irodalomban, ahol még csak interpolációként sem jelenik meg.

"Ez a név, Jézus, Krisztus nevéhez fűződik (amikor a zsidó keresztények szerkesztették a pálos leveleket), kétségtelenül valamikor korunk második századában. Két különböző entitásból összetett név jött létre, és két különböző személyiségből egyetlen. Mert a Krisztust nem hívták Jézusnak, és Jézus még nem volt Krisztus.

Pál Krisztusa

Az írásainak alávetett retusálás ellenére elmondhatjuk, hogy Szent Pál csak a Krisztust ismeri, míg az evangéliumok ezt követően mindenekelőtt Jézust dicsőítették.

Pál levelei hosszában az evangéliumok és az ApCsel kevesebb, mint egynegyedét teszik ki. Pál azonban négyszer-ötször gyakrabban használja a „Krisztus” kifejezést. Másképp fogalmazva, a Pálnál szereplő „Krisztus” gyakorisága az evangéliumok/ Apostolok cselekedeteinek kétszerese. A Krisztus kifejezés használata cikk nélkül Pál nyelvéhez tartozik, a szinoptikusokéhoz nem.

A levelekben 117 alkalommal találjuk a „Krisztust”, főleg a rómaiaknál, a korintusiaknál, a galatáknál és a filippieknél. 88-szor megtaláljuk a „Krisztust”, főleg az efezusiaknál, a kolosszusoknál és a hébereknél (ez utóbbi nem Pál tollából származik). Az evangéliumokban a „Krisztus” Márkban csak hatszor, Mátéban 10, Lukácsban 11, Jánosban pedig 21 alkalommal jelenik meg. Az Apokalipszis négy megjelenése közül egyszer hiányzik a cikk.

Csak Pál használja a „Krisztushoz”, „a Krisztusban” és a „Krisztussal” kifejezéseket. Ezek igazolják az apostol és égi hőse közötti bensőséges kapcsolatot. Csak Pál hirdeti „Krisztus evangéliumát”, vagyis Istent. Másrészt az evangélisták között bizonyos zavart ébreszt az „evangélium” [„jó hír”] szó. Eleinte ez volt a „királyság evangéliuma”, majd egymást követően Márk, Máté, Lukács és Jánosé. Kezdetben tehát az evangélium egyedülállóan Krisztusé volt, de ez négy ember evangéliumának adott helyet.

Folytatva a Jézus nevével kapcsolatos kutatásainkat, kezdjük most az ellenkező irányú bizonyítást. Míg Jézust bőségesen idézik az evangéliumok és az Apostolok cselekedetei , csak egy tucatszor találjuk meg a pálos levelekben, ahol ráadásul erőltetettnek tűnik . Leggyakrabban ez hozzáadódik Krisztus alakjában Krisztus Jézusban , vagy Jézus Krisztus. Ez két különálló nevet egyesít egy személyiség létrehozására, amelyet Pál nem ismert. Mert soha nem írja: „Jézus azt mondta: Jézus született ... Jézus válaszolt ... a názáreti Jézus ... a betlehemi ...” JÉZUS NEM LÉTEZIK PÁL LÁTÓKÖRÉBEN, akinek végül is CSAK A KRISZTUS JELENT MEG, NEM JÉZUS." 

A Krisztus teste

És itt jön Georges Ory tévedése: "Az evangéliumok nem Krisztus testéről beszélnek. Jézus testére utalnak, különösen szenvedélyének idején. Jézus azt mondja „testem”, az utolsó vacsorán, bár ez tiszta liturgia. Az evangéliumok azonban sehol sem fejezik ki azt az elképzelést, hogy Krisztusnak teste lehet. Ugyanakkor Pálnak fogalma sincs testi Jézusról, bár ismeri a „Krisztus teste” kifejezés jelentését. Ismeri a hívők sokaságában és mindegyikükben jelen lévő Krisztust. A keresztények „a Krisztus teste” (1Kor 12:27; Ef 4: 11–13, 5:30; Róm 12: 4 stb.), És ez a test a gyülekezet, az eklézsia, az egyház ( vö. Kol 1:34)."

Szóval Ory itt téved, és bár még egybefonja a két entitást, a Krisztus és a Jézus összeolvadt, ebbe a harmonizációba már behatolt a hit. 

A Márk evangéliuma 8. fejezetében, miután Péter a „fekent” kifejezést használja, Jézus megtiltja Péternek, hogy a hitéről beszéljen, és elkezd beszélni az „ember fiáról”. Aztán amikor Péter kezdte megdorgálni, vagyis Péter továbbra is ragaszkodik a hitéhez, Jézus Sátánnak nevezi.
Úgy tűnik számomra, hogy Jézus fel akarja hívni Péter figyelmét arra, hogy ő (Jézus) nem az a Krisztus, akire Péter vár, vagy akiben Péter hisz.

Ha Péter a „felkent” kifejezést úgy használja, mint a legtöbb első századi zsidó. Ha Péter valóban úgy használja. De a legtöbb első századi zsidó, aki Krisztust megérti Izrael jövőbeli szabadítójaként, az egy nagyszerű és hatalmas emberre gondol, aki hatalmas módon fogja bevezetni Isten országát. De Péter azonban nem volt írástudó. Péter tanítvány volt.
Ez az egész történet a vakság és a látás kontextusán keresztül jut el hozzánk. Márk tanítani akart valamit. Márk Péter személyén keresztül akart tanítani valamit a hitről. De mit?
Amikor Jézus meggyógyítja a vakot, akkor nem várja el a hitet. Amikor Jézus meggyógyítja a vakot, akkor nem várja még a Krisztus-hitet. A vakot nem az gyógyítja meg, hogy Jézust úgy tekintik mint a harcos királyt, mint a Krisztust, hanem úgy, hogy lát egy „ember fiát”. Péter ezt még nem tanulta meg.

De egy kicsit tovább megyek. Azt hiszem, Márk itt nem beszél arról, hogy Jézus (akit látnak) egy más típusú, egy másik fajta Krisztus. Nem egy másik típusú, egy másik fajta Krisztus, hanem NEM a Krisztus. Azért gondolom, mert szerintem Márk egy Pál- hasonlat. Viszonylag primitív, de Pál- hasonlat, ahol Isten Fia halála feltárja a Krisztust. Tilos azt hinni a Fiú haláláig, hogy a Fiú a Krisztus. 

Igen, de ha elfogadjuk, hogy Márk Pál- hasonlat, (ahol Isten az, aki a halálnak adja fiát, de nem a kereszten), akkor marad egy még nagyobb kérdés:

Mit értett az asszony? Jézusnak meg kell halnia, akárcsak az Isten Fiának, vagy Jézusnak meg kell halnia, mint a Krisztusnak (Jézust elutasította a Krisztus címet ebben az evangéliumban), vagy Jézusnak meg kell halnia, mint az ember fia? Amikor az asszony megkeni Jézus testét, akkor kit, kinek a testét keni meg? Ez az Isten Fiának teste volt, vagy Krisztus teste, vagy az ember fiának teste? Ki fog meghalni a kereszten, ha Isten az, aki éjjel a fiának adta a halál kezét?? Kit temetnek el?? Miért kell mindenkinek emlékeznie a nőre? Mert ugyanazt a hibát követte el, mint Péter, és a nő Jézusról, Krisztusra gondolt??

Költői kérdések :-) egyáltalán lehetséges, hogy Márk Pál hasonlat? 

Azt hiszem, ez állhat a történet hátterében. 

A felkenés

Megismerkedtem egy kanadai proffal, aki hasonlóan gondolkodik Pál teológiájáról, mint én. Hét éves munka vége felé közeledve lassan kiadja a SCRIBE elnevezésű ÚT fordítását, amiben a Krisztus szót minden esetben "Felkent"- ként fordítja le, hiszen ezt jelenti a görög kifejezés. Érdemes egy olvasási kísérletet tenni ezzel a szóval, és amikor Pál Krisztust ír, ott mint "felkent" olvasni. 

Mi a felkenés? A felkenés több jelentéssel bír. A temetési szertartás során a halottat felkenték, ez szinte minden ókori kultúrában megtalálható volt. A görögöknél a már halott egyént, a már meghaltat nevezték felkentnek. A zsidóknál a próféta uralkodásra kente fel a királyt, vagy más szóval uralkodóvá kent fel valakit. 

Ki az a Jézus? Azt tudjuk, hogy a Pál által "fiú kijelentésében", ennek a szellemi entitásnak, a Fiúnak nincsen neve. Az egész kijelentés azt sugallja, hogy Pálban egy Fiú nevű "szellem", "szellemi entitás" élt, akit ő a Fiúval/más helyeken a szellem által mondatván azonosít. (Gal4:6)

Ha a kettőt összerakjuk, akkor már kezd láthatóvá válni, hogy mit is értett Pál a "felkenten/ a Krisztoszon" . A "felkent/Krisztosz" nem más, mint az Isten által halálra adott Fiú. Amikor Pál azt írja, hogy ő hasonlóvá akar válni a Fiú halálához, akkor ő erre a halálra gondol, abba az állapotba akar kerülni, mint a Fiú, amikor Isten a halálra adta: hús és vér állapotba, ami a halál állapota, hiszen az eredendő bűn miatt mindenkire elhatott a kárhozat.

Egy nagyon fontos részletet érteni kell. Pál nem tanította a feltámadást. Pál a halottak feltámadását VÁRTA!!. A Timóteus levél szerzője az igazságtól elfordult személyeknek nevezi azokat, akik szerint a feltámadás már megtörtént (2Tim2:17). Tehát voltak olyan csoportok, akik szerint a feltámadás már megtörtént, és voltak olyan csoportok is, akik azt tanították, hogy a halottak nem támadnak fel (1Kor15). Pál tanítványi köre mindezeket tagadta, szerintük a feltámadás még nem történt meg, a halottak feltámadnak, és aki mást hirdet, az feldúlja egyesek hitét. 

Ez bizonyítja azt, hogy Pál amikor a hitről beszél, akkor ő nem a feltámadásról beszél. A Fiú hitére akarta Pál eljuttatni a hallgatóságát, és nem a feltámadásba vetett hitbe. Pál evangéliuma "hitből hitbe" jelentetik ki. Ez azt jelenti, hogy egyik hitből, a másik hitbe. Ide, a Fiú hitbe csak és kizárólag a "Felkent" hitből át lehet eljutni. A "felkent" hitéből, a "Fiú" hitébe. 

Az Úrvacsoráról

Ha már szóba került az Úrvacsora, ne ugorjuk át a kérdést, mert az Úrvacsorával szerintem nem az legnagyobb probléma, hogy a "bűnöktől szabadítás" igazolására belekontárkodtak Márk szövegébe, hanem az, hogy az Úrvacsorában meghirdetett új szövetség az kizárólag Páltól kerülhetett bele a Márk evangéliumába, mert ez tipikusan páli tanítás (ezért nem is hozza a János). Pál az egész ötletet "kijelentésből" vette, tehát nem "hús és vér" jelentette ki neki, ami egészen pontosan azt jelenti, hogy nem emberektől, nem az apostoloktól hallott róla, vagyis nem történelmi esemény. Márk mégis átveszi:-) De nem azért, mert Márknak volt egy saját forrása egy meg sem történt eseményről, egy vallási rituálé tovább hagyományozásáról, hanem azért, mert Márk Pál evangéliumát fejti ki. Az Úrvacsora az egyik legjelentősebb érv a Márk és a Pál közötti irodalmi függőség meglétére.

 A belekontárkodással kapcsolatosan egészen véletlenül sejtem mire utalnak:

 „Ez az én VÉREM, a szövetség, amely SOKAKÉRT ontatik ki. Bizony, mondom néktek, hogy nem iszom többé a szőlőtő terméséből addig a napig, amíg Isten királyságában újra nem ihatok belőle.” (Márk)

 „Vegyétek, egyétek, ez az én TESTEM, amely TIÉRETTETEK megtöretik, ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.”  „E pohár amaz új szövetség az ÉN VÉREM ÁLTAL (sokakért?) ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre.” (Pál)

 Nyilvánvalóan a szavakon lovaglás miatt lehetnek zavaróak az eltérések. Viszont észre kell venni, hogy mikor Márk a SOKAKról beszél, akkor A VÉRRE utal. Amikor viszont Pál a  TIÉRETTETEK ről beszél, akkor az a testre utal.

 Ez a rész:  "megtöretik" hiányzik a sinaiticusból: "Ez az én testem értetek!" hiszen a Fiú teste (mivel nem hús és vér) nem törhet meg:-) 

 Tehát  lényeg:

"a testem értetek" vagyis a hívőkért, hiszen ez a Pészah (elkerülés)

"a vérem sokakért" vagyis a testi izraelért:-) hiszen ez a Jom Kippur (engesztelés)

Az igazság az, hogy nincs ellentmondás Pál és Márk között ebben a kérdésben (sem). Én egy percig nem gondolom azt, hogy az úrvacsora történelmi eseményét, (ami állítólag fennmaradt egy eddig csak hipotetikus forrásban, vagy szájhagyomány formájában, és amihez Márknak ezek szerint hozzáférése volt), szóval nem gondolom, hogy isten ezt az eseményt egy kijelentésen keresztül tudatta Pállal. Sőt, én azt sem gondolom, hogy Márknak Pálon kívül volt másik forrása egy olyan történeti eseményről, amiről aztán Pál kijelentésből értesült. Én ugyanis nem gondolom, hogy Márknak Pálon kívül volt forrása ezzel az eseménnyel kapcsolatosan.