Manapság egyre furcsább tanítások mennek az Internten, olyanok is, amelyből most idézni fogok, hiszen hiába teológus tanítja, akkor is egy rossz alapokon nyugvó tantétel. A szerző azért használja fel Jézus halálának a magyarázataként, mert sok más tanító pont nem ezt teszi: nem tartják Jézus halálát engesztelő áldozatnak. Hozzáteszem, hogy szerintem sem az, de akik ezt hirdetik, márhogy nem az, azok is egy rossz alapokon nyugvó tantétel mellé állnak: ugyanis nem Jézusról beszélnek ez eredeti szerzők.
A szerző ebben a munkában a Zsidó levelet veszi sorjában, fejezetről fejezetre. Már az elején hibázik természetesen, amikor a legelső mondatban Jézusról kezd beszélni. Pedig ebben a levélben az a jó, hogy a Fiú és a Krisztus elég jól el van választva egymástól, és csak tizenháromszor van betoldva a Jézus név, elsőként a második fejezet kilencedik versében. Addig tökéletes nyugalommal olvashatja az ember, hogy hogyan szólt a Fia által Isten. De csak a Fia által. Azt nem értem, hogy ha az eredeti szerzők nem beszélnek Jézusról a levél legelején, akkor mi miért beszélünk róla? Azért, mert úgy gondolták, hogy a Fiú eredeti neve Jézus volt, ezért nem is kell megnevezni a Fiút, úgyis hozzáteszik az ókori olvasók azt, hogy Jézus? Még akkor is, ha nem volt ott Jézus? Igaz hogy így könnyebb kifejezni azt akiről beszélünk, de teljes mértékben hibázik az, aki idegondolja Jézust. A Fiút, és a Krisztust kell idegondolni kéremszépen.
Nade maradjunk a levél szerinti legelső mondatnál, ahol is "Jézus szolgálata bűntörlő erejű volt", és idézve van a harmadik vers. Ezt a verset tételmondatnak nevezi a szerző, amiben "benne van a szerző egész teológiája, amit később kibont. Jézus maga Isten, aki emberré lett, emberként meghalt értünk, a halála megtisztított bennünket a bűntől, majd Isten megdicsőitette őt." A szerző ezt a gondolatmenetet a Filippi második részében megtalálható gondolatmenettel, a Krisztus- himnusszal, a kereszténység legősibb üzenetével párosítja, úgy gondolván, hogy így már biztosan ott van a Jézus szó. De nincsen ott. Az eredeti szöveg szerint meg pláne nincsen ott. De nézzük miért is?
Mert nem Jézusról beszél a levél szerzője, hanem a Fiúról és a Krisztusról beszél a levél szerzője. Mindjárt el is mondom hogyan, de először a Krisztus- himnuszról, ami nem csak a Zsidó levél gondolatával rokon, hanem az Ézsaiás/Izaiás mennybemenetele (Ascensio Isaiae), ószövetségi apokrif apokalipszisével is rokon. Sokkal inkább rokon, és többen ebben vélik felfedezni Pál írott forrását. Az AI második része Ézsaiás útját írja le a 7 mennyen keresztül, illetve azt, hogy közben Istentől megkapta a kinyilatkoztatást a Fiú születéséről, haláláról, és második eljöveteléről. Az apokalipszisben történtek adhatják a filippi himnusz alapját is. Mindkét írásban a „forma-μορφῇ-morfi” fő szerepet játszik. A himnuszban a preegzisztens lény, (a fiú) az Isten „formáját” (Fil. 2: 6) a szolga „formájára” (Fil. 2: 7) cseréli. Az Ézsaiás látomásban az alsó öt ég lakói formáját követi. (Ézs látomása 10:20: „… az ötödik mennyben alakította ki az angyalok formáját, és ők nem dicsérték őt, mert az ő alakja (μορφῇ-morfi) olyan volt, mint az övéik.”) Tehát formaváltásról egyfajta metamorfózisról van szó. Egyik formából a másik formába. Isten formájából az emberek formájába kerül a mennyei alak, aki a formaváltásig a hasonlatosság állapotából, "emberi formába" kerül, Isten által halálra adatva testesül meg. Igen, és ez egy nagyon fontos kérdés, mert így a megtestesülés is érthetővé válik: halálra adva testesül meg a Fiú, és lesz belőle Felkent, vagy Krisztus.
És akkor a Fiúról és a Krisztusról. Az eddigiek alapján erős sejtésünk lehet arra nézve, hogy a páli teológiában a "krisztus/felkent" nem más, mint a halott (esetünkben az Isten által halálra adott) Fiú. Ezt az elképzelést látszik megerősíteni az, amikor Pál azt mondja, hogy “a Krisztus átokká lett”, hiszen "átkozott minden, aki a fán függ". Ezzel Pál az 5Mózes 21:22-23-ra utal, amit ha közelebbről megvizsgálunk, ki fog derülni, hogy mit is értettek fára akasztáson a júdaizmusban, és miért is jelenik meg ez Pálnál. Nagyon fontos tudni, hogy a felakasztás, vagy fára szegezés az nem volt megengedett kivégzési mód a Tóra szerint. Négy lehetséges kivégzést alkalmaztak: fojtás, égetés, kard, és kövezés. Ezek közül az égetés volt a legkegyetlenebb, talán még a keresztény utódok által oly sokszor alkalmazott máglyán égetésnél is. Ebben az esetben egy kötelet kötöttek a kivégzendő nyakára úgy, hogy két oldalt tudják húzni, mindezt álló helyzetben, majd amikor a száját kinyitotta, akkor forró ólmot vagy fémet öntöttek a szájába. A lényeg az, hogy csak a kivégzés után akasztottak fára. Tehát a fára akasztott már egy halott, egy holttest volt, ami átokká lett, ami jelezte az átkot. Pál is erre utal, amikor azt mondja, hogy a Krisztus/Felkent átokká lett. A kereszten tehát nem a Fiú halála ment végbe, vagy történt meg, hiszen azt Isten már előzőleg megtette, halálra adta a Fiút, hanem az átokká levés, hogy Krisztus átokká lett.
Kutatásaim során találtam rá a babilóniai Talmud Sanhedrin 43a-as versére, amiben az értekezés egy Yeshu Ha-Nocri nevű embert említ. A bSan 43a így indul: "A Húsvét éjszaka Yeshu Ha-Nocrit felakasztották." Ekkor megkérdeztem egy zsidó rabbit, hogy ez milyen? Nem keresztre feszítették? Gondolkodás nélkül azt válaszolta: "Kivégezték, majd felakasztották". Tehát, ha a felakasztás szerepe ilyen mély a zsidó gondolkodásban, még ma is, nem gondolhatjuk komolyan, hogy ez mást jelentett Pál számára.
Vajon miért Istennek kell a Fiút halálra adnia, miért nem bízta ezt Isten az emberekre? Azért, mert a Fiú ebben a narratívában nem valódi (hús vér) ember, hanem egy szellemi entitás emberekhez hasonló állapotban/formában (róma 8:3; fil2: 6-8). Hogyan fogadja el bárki is a fiú vérét, ha nincsen neki? A Fiú engesztelő áldozatnak valóban nem alkalmas, hiszen nincs vére, ami kiváltaná az engesztelést, de pészahi báránynak alkalmas, hiszen lehetőséget teremt a hitre. Az eredeti tórai történetben sem menekült meg mindenki, csak aki hitt Mózesnek és a hit által vezérelve bekente az ajtófélfát. Mivel? A már leölt (modjuk úgy, a halálra adott, felkent) bárány vérével. Itt a hit a fontos. Pál saját evangéliuma ugyanis „hitből hitbe” jelentetik ki, nem csak szimplán hitből.
A gnosztikus tanokban az emberi létezés a mennyei szférákkal ellentétben, a bűn miatt megromolva, a kárhozat állapotában folyik, ezért Isten az, aki a halálra adja a Fiút (Róma8:32; 1Kor11:23, Fil 2:6-7), aki mint a Krisztus/Felkent vett véget a törvény átkának:-)
A Fiú halálára adása az Úrvacsora Pál által kijelölt céljában is tetten érhető:
“Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak HALÁLÁT hirdessétek, amíg eljövend.” (1Kor11:26).
Rossz tanítvány az, aki az Úrvacsora alkalmával nem az Úr (a közben már Úrrá tett, a halálból felemeltetett és megdicsőített Fiú) halálára (nem kereszthalálára), vagyis nem a Fiú, Isten általi halálra adására emlékszik.
Most nem akarok minden pontnál megállni, csak egy utolsó, a kilencedik részt, a szentháromságot érintő pontot akarom egy kicsit megvizsgálni, hiszen ezzel kezdtem ezt a bejegyzést. Idéz a kilencedik részből: "Mert ha bakok és bikák vére és tehén hamva a tisztátalanokra hintve megszentel, vagyis külsőleg tisztává tesz, akkor Krisztus vére, aki örökkévaló Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul az Istennek, mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljunk az élő Istennek.”
"Időzzünk el ezen a ponton, és vegyük észre a mondatokban a Szentháromság összehangolt munkáját: a Fiú a Lélek által áldozza fel magát Istennek! Ez a legeslegmélyebb misztérium, a golgotai kereszt titka."
Egy fenét kéremszépen. Nem volt golgotai kereszt. Azt írja Ádám, hogy "vegyük észre a Szentháromság összehangolt munkáját." Na jó, de mibe? Hát abban, hogy a "Fiú, a lélek által áldozza fel magát Istennek!". Ez mind nagyszerű, de nem ez van odaírva! Ami oda van írva, az az, hogy Krisztus vére, aki előzőleg egy örökkévaló Lélek által, vagyis örökkévaló lélek által, mint egy Fiú, egy szellemi entitásként, egy nem hús és vér lényként, önmagát áldozta fel ártatlanul az Istennek. Nem egy Lélek áldozta fel, hanem ő, mintegy örökké való lélek áldozta fel saját magát.
Az egész finomságot itt olvashatjátok: https://divinity.szabadosadam.hu/?p=33603
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése