A Név

Egy konkrét példa a Filippi levélből, a Fil 2,10–11, mert ez nagyon sűrű és sokatmondó rész. Így szól a leírott változat:

1. Károli fordítás (hagyományos)

„Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké; és mindennel vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.”

---

2. Görög eredeti (NA28)

ἵνα ἐν τῷ ὀνόματι Ἰησοῦ πᾶν γόνυ κάμψῃ ἐπουρανίων καὶ ἐπιγείων καὶ καταχθονίων,

καὶ πᾶσα γλῶσσα ἐξομολογήσηται ὅτι κύριος Ἰησοῦς Χριστός, εἰς δόξαν θεοῦ πατρός.

---

3. „Tisztított” fordítás (Jézus helyett csak Krisztus)

„Hogy a Krisztus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké; és mindennel vallja, hogy Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.”

Ez a teológiai tisztítás értelme: minden hangsúly a Krisztuson van, nincs szükség külön „Jézus” megnevezésre.

---

4. Hermeneutikai fordítás (a „Jézus” = a Név)

„Hogy a Név előtt minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké;

és mindennel vallja, hogy Úr a Krisztus, az Atya Isten dicsőségére.”

Itt a „Ἰησοῦ” (Jézus) mint tulajdonnév helyett szimbolikus cím lesz: „a Név” (ha-Šem héber háttere, az isteni hatalom kifejezése). Ez kiemeli, hogy nem egy embernévhez kötött a szöveg, hanem az isteni hatalom hordozójához.

„Hogy a Név előtt minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké; és mindennel vallja, hogy Úr a Krisztus, az Atya Isten dicsőségére.”

Na cső!