Van egy történet a Márk evangéliumában, már a vége felé a 14. fejezetben, ami nagyon elgondolkodtató, és nagyon affelé hajaz, hogy talán mégis igazam van: a Fiú meg a Krisztus bőven elég ebbe a történetbe.
A történet megint csak az utolsó vacsora köré bonyolódik, és ebben nyer csak értelmet. Nézzük röviden mit is ír erről Márk:
"És mikor ők evének, vévén Jézus a kenyeret, és hálákat adván, megtöré és adá nékik, mondván: Vegyétek, egyétek; ez az én testem. És vévén a poharat, és hálákat adván, adá nékik; és ivának abból mindnyájan; És monda nékik: Ez az én vérem, az új szövetség vére, amely sokakért kiontatik." (Márk 14: 22-24)
